Camino Inglés - 3. nap

Betanzos - Bruma

2019. június 11. - mrattilamennichina

Nem sokkal 6 előtt ébredtem, de addigra az egyik spanyol házaspár már rég felkelt és az ír lány is kimászott az ágyból. A másik spanyol házaspár még javában aludt. Egy kis időt még adtam magamnak az ágyban, mert éjszaka egyszer arra ébredtem, hogy nagyon fáj a lábszáram. Forgolódtam picit, de a fájdalom inkább csak erősödött, ezért elővettem a gyógynövényes jégzselét, bekentem, illetve vettem be egy fájdalomcsillapítót. Nappal a 16. km-nél szúrt be kicsit, azóta sem. Nem sokkal 6 után én is felkeltem, s mire visszaértem a kis helyről az ír lány már majdnem menetkész volt, s hamarosan el is indult. Eredetileg ez volt a terve, mert nehéz nap elé néztünk és ő amúgy is lassan megy. Csomagolás után lementem a földszintre reggelizni - még volt a Ferrolból cipelt kenyérből és tonhalból. Közben a másik spanyol házaspár is felébredt és ők is elindultak, így én hagytam el utolsónak az objektumot 6:55-kor. :-) Ködös reggelre ébredtünk és ez a köd sokáig kísért minket.

Kb. 500 m után itt is masszív emelkedőbe váltott az út és kb. 2 km-en keresztül ki is tartott. Útközben ismét találkoztam a ferroli házaspárral. Ők azok a zarándokok, akik végigmennek, de a csomagjaikat előre küldik a következő szálláshelyre (valami hostelbe vagy hotelbe) és csak egy kis hátizsákkal gyalogolnak.

Sokáig egyedül vezetett az utam, de majdnem 2 óra elteltével megláttam a távolban az ír lányt. 10 perc sem kellett és utolértem. Visszaütött, hogy nem reggelizett (meg a spanyolok sem, mert őket is megelőztem), de innentől nagyjából együtt mentünk, kisebb-nagyobb távolságra egymástól. Pár km-rel később találtam egy helyet, ami már 8-kor kinyitott. Bementünk pecsétért és ha már ott voltunk, akkor 2,5 euróért ettünk egy szelet piskótát és egy pohár bort is. Az ír lánynak nagyon kellett reggeli gyanánt, én meg a bornak tudtam örülni. Adott egy kis energiát a hegyekhez. Kellett is, mert ez után volt egy rövid lejtős szakasz, amit újra az emelkedők követtek. Néha volt 1-2 ház, vagy egy pár házas falucska egy templommal, de főként erdei utakon mentünk.

A piskóta és a bor. Előbbi valami cukros mázzal volt leöntve, de nagyon jól esett.

A hátizsákon a sárga címke jelzi, hogy továbbküldős csomag. Borítékos kialakítású, beleteszed a pénzt, a futár kiveszi és továbbviszi a csomagot a megadott címre.

Út közben találkoztunk egy amerikai és egy igen "erős" testalkatú olasz nővel is. Pár mondatot váltottunk velük. Ők rövidebb szakaszokat teljesítenek, ezért pár nappal tovább is fog nekik tartani. De becsülendő, hogy a ránézésre 130 kilójával végigmegy! Pár km-rel később újra aszfaltos útra értünk, s hamarosan láttunk néhány házat, illetve egy épületet az út mellett. Az ír lány elballagott mellette, de utána szóltam, hogy itt megállok picit és gyűjtök pecsétet is, így ő is visszajött. A pecsételés után én kértem egy sört, ő egy pohár bort, s míg kortyolgattuk az éltető nedüt megérkezett a két nő is. A csapos látta az elgyötört arcukat és rájuk beszélt egy szendvicset, s miután sikerrel járt nálunk is bepróbálkozott. Hagytuk nyerni. :-D Sonkás-sajtos szendvicset kértünk. Csak amikor megkaptuk akkor néztünk nagyot, mert 2-2 hatalmas szendvics nézett mindannyiunkra... Nem baj, szépen lassan elkopott.

Mire végeztünk addigra az angol lány is odaért. Ő jóval később indult, de 2 nagyon tempós spanyol sráchoz csapódott... A két srác lelépett, így hármasban vágtunk neki az utolsó 3 km-nek. A két csaj nyomta a szöveget én meg próbáltam megérteni, de két anyanyelvű angol nagyon tudja pörgetni. :-/ Úgy járt a szájuk, hogy pikk-pakk egy pici faluba értünk és a egyik kanyarban megláttam egy táblát. El se hittük, hogy már az albergénél vagyunk. Gyorsan be is jelentkeztünk, de már csak az emeletes ágy tetején volt csak hely. Annyit azért választhattunk, hogy a kétszemélyes ágyon, vagy az egyes ágyakon alszunk-e. Végül úgy döntöttünk, hogy a kétszemélyes ágyat meghagyjuk, hátha befut még egy pár. Nem sokkal később meg is érkeztek, így az alberge 22 férőhelye be is telt. Kb. 1/4 óra múlva befutott az olasz pár is és még egy halom ember, de nekik sajnos már tovább kellett menniük. Megérte időben indulni...

A bejelentkezéskor a recepciós hölgy szépen elmondta spanyolul, hogy a fehér háznál van Peregrino menü, 9 euró, de 3 fogásos, viszont csak 1-től 8-ig, utána max szendvicset kapunk. Szépen előjön az a nagyon kevés spanyol tudásom, mert megértettem mit mond. :-D Ha érthetően mondják, akkor a számokkal is megbírkózom - hiába, az a pár év salsa óra erre is jó volt. :-D Fürdés után meg is néztük a helyet. Az első fogás krumpli leves volt, másodiknak csirkéből vagy disznóból lehetett választani, és a végén kaptunk fagyit is. A pultnál rendeltünk és inni bort kértünk. A csaj kitette az üveget, hogy töltsünk. Öntöttünk is 1-1 decit, majd az üveget ott hagytuk. Fordult kettőt a picér és az üveg ott landolt nálunk. :-D Az ebéd végére jó is lett a kedvünk. :-P

A végére most az albergéről szúrok be képet, mert a falucskában semmi érdekes (vagyis olyan, amit eddig még nem mutattam) nincs, lévén, hogy mögöttünk is van 5 ház, előttünk is 5, és ennyi a falu. :-) Az alberge kialakítása mindenhol hasonló, mindenhol adtak papír lepedőt és párna huzatot, ennek ellenére mindenhol a hálózsákban aludtunk. A fürdő-WC száma és kialakítása változó. Néhol van mosó- és szárítógép is, de ezek mind pénzzel működnek (2-3 euró volt eddig amit láttam). Van, ahol pöpec konyha is van, de akad olyan hely is, ahol csak egy asztalt találsz.

Az első napon még egyedül mész, a másodikon már találkozol ismerős arcokkal, esetleg az út egy részét együtt teszitek meg, aztán ha a 2.-3. nap végére valamiért szétszakad a csapat, akkor a következő napon az úton vagy a következő albergében már ismerősként üdvözlitek egymást. :-) S bár alapvetően külön-külön teljesítitek az utat, mégis összeköt titeket valami, mindegy, hogy spanyol, olasz, angol, ír, vagy épp magyar vagy. Nem számít honnan jöttél, mit csinálsz, milyen a bőröd szine, mert te is és ők is emberek vagytok és egy utat jártok. :-)