Camino Inglés - 4. nap

Bruma - Sigüeiro

2019. június 12. - mrattilamennichina

Az előző este csapatépítéssel telt, mert Bruma nem túl nagy település, jó ha 10 ház van benne és az eső is rázendített közben-közben, így ültünk az albergében és beszélgettünk. Befutott 2 távolkeleti nő is gurulós bőröndökkel, s feltételeztük, hogy nem a fullon lévő alberge az úticéljuk. Gyorsan ki is derült, hogy egy hotelbe indultak, de rossz helyen tették ki őket, így a spanyolok intéztek nekik taxit. Elmesélték, hogy egy utazási iroda szervezte az utat, van benne nekik némi séta is, de főként kocsi viszi őket tovább. Így kb. 2 nap alatt teljesítik a 80 km-t A Coruna-ból, látják a nevezetes helyeket, de Credencial-t nem fognak kapni. Készült csoportkép, a hálóterembe is befotóztak - ez az élmény is megvolt nekik. :-)

Érdekes, engem is meglepett, hogy néha egész jól értettem a spanyolok és olaszok beszélgetését (de többnyire semmit :-P ). Ott voltunk mi az angol és ír lánnyal, aztán 3 olasz sráccal, akik Pontedeume-ben is ott voltak az albergében, aztán a 2 spanyol házaspár, 2 német nő, 1 holland házaspár, és 1 amerikai nő, ja, és 2 spanyol nő is. A többiekről nem tudunk, ők nem közösködtek velünk. Sok minden szóba került, így tudtam meg, hogy Galiciában spanyol viszonyok között viszonylag olcsó az élet mert kevés az ipar, jórészt a mezőgazdaságból élnek - ezért is vagyok még a tervezett költségkeret alatt. Jó hangulatban telt az este és 10 körül mindenki aludni készült.

Mivel a következő állomás Sigüeiro volt rengeteg szállás lehetőséggel és nagyrészt lejtős út vezetett odáig, ezért nem volt kényszer a korai indulás. 6 körül ébredtem, némi zajt hallottam kintről - igen, jó a tipp, a spanyol házaspár készült az induláshoz. Mivel a csapat nagy része még ágyban volt, így a reggeli kötelező köröket gyorsan letudtam, majd én is elhagytam a cuccaimmal együtt a hálótermet. Inkább kint csomagoltam, így nem ébresztettem fel senkit. A maradék kenyeremmel megettem a Ferrol óta cipelt utolsó tonhal konzervet, s lassan a többiek is ébredezni kezdtek. Az ír és az angol lánnyal is találkoztam még indulás előtt, ami ismét 7:20-ra esett. :-)

Ismét ködös és most 12 fokos reggel köszöntött ránk, jó témát szolgáltatva fotózgatáshoz. Néhány km után utolért a 2 német nő, s amíg a reggeli spanyol veszedelmet fotóztuk megelőzött minket a másik spanyol házaspár.

Vérfagyasztó spanyol reggel - a kígyó még nem evett meg, de a dínó már majdnem... :-D

Nem sokkal később a ködből ködszitálás lett, így előkerült a poncsó. A németekkel nem nagyon szakadtunk el egymástól, így együtt érkeztünk egy kávézóhoz is. Bementünk pecsétet gyűjteni, s mellé ők kértek kávét, én meg egy menta teát. Előző nap szép pecséteket kaptunk, így eldöntöttem, hogy ma minden lehetséges helyen megállok és szerzek pecsétet és mellé veszek egy bort (a vidám túráért) vagy egy banánt/narancsot (az egészségért) vagy egy szendvicset (az energiáért). A második helyen egy pohár vörösbort kértem, persze, hogy spanyolul. Mivel az utolsó 100 km-en napi 2 pecsét kell, ezért ha nyitva van egy Bar (kávézó), akkor menj be pecsétért, mert ki tudja lesz-e még hely aznap! Ma az út második fele olyan helyeken vezetett, ahol esélytelen volt pecsétet szerezni. (Tegnap az út középső 3/5-e volt ilyen.)

Út közben ritkán gondolkodtam azon, hogy mit írjak a blogba, de néha eszembe jutott 1-2 gondolat, ami estére kiment a fejemből. Ma jegyzeteltem. :-D Ha nincs eszed legyen noteszed! :-D A ködös reggelről egyszer csak a Söjtörről induló Deák teljesítménytúra jutott eszembe, mert egyik évben pont ilyen hangulata volt. Aztán amikor a köd ködszitálásba váltott, akkor a németek megálltak egy buszmegállóban felkészülni az esős körülményekre. És ahogy elhaladtam mellettük ott ült egy iskolás fiú, várva a buszt. Olyan szürreális volt az egész a köddel: ott ül minden reggel a srác, hátán az iskolatáskával és minden reggel nézi, ahogy néhány zarándok/turista elballag előtte egy, az övénél is nagyobb hátizsákkal... Vajon hányszor gondolkodott el rajta, hogy adott napon ki lehet az illető és miért szánta rá magát erre az útra? Valamivel később az erdőből kivezető út végén ott állt egy lány, szintén hatalmas hátizsákkal, várva az iskolabuszt. Mindkét alkalommal megelőzött a busz, ugyanaz volt. Vajon ők beszélgettek erről valamikor? Vajon végigjárták már ők is? Vagy fogják egyáltalán?

A többiek előtt indultam, nem tudtam fogok-e valakivel találkozni. Az út fele előtt a bárban épp befejeztem a boromat, amikor befutottak az olasz srácok. Nem vártam rájuk, mert reggelit is rendeltek. Gondoltam, hogy majd a következő helyen utolérnek. Na igen... Nem volt következő hely... Egyedül gyalogoltam, bár nem bántam, mert volt időm gondolkodni. :-) Végül kb. 1,5 km-rel az alberge előtt megálltam pihenni és bevárni az első ismerősöket. 20 perc múlva tűnt fel a 3 olasz srác és az időközben hozzájuk csapódó angol lány. Így érkeztünk meg a srácok által kiszemelt albergéhez, ahol 4 ágyas szobák vannak. Az alberge alsó szintje étterem, a felső szinteken vannak a szobák. Kicsit nehezen érttettük meg magunkat, de csak összehoztuk a szoba foglalást. Lepakoltunk és lementünk enni. 10,5 euróért előételnek saláta tálat, főfogásnak én grillezett csirkemellet, a többiek halat ettek, desszertnek én ananászt kértem, ők sajttortát. A városban nagyon nem volt mit megnézni, ezért az albergében maradtunk és beszélgettünk.