Camino Inglés - 1. nap

Ferrol - Pontedeume

2019. június 09. - mrattilamennichina

Az éjszaka kicsit zajosra sikerült, vagy 3x felébredtem, de összességében sikerült aludni. 6-kor ébredtem, szinte az óra nélkül. Most az előző napi vásárlásból csináltam reggelit, bepakoltam a táskát és elindultam. Kicsit tanácstalan voltam, hogy a kulcsot hol adjam le, de végül egy idősebb spanyol házaspárral kiokoskodtuk a dolgot: volt egy postaláda a lépcső alján, oda kellett bedobni. Még pecsétet is sikerült szerezni a Credencial-ba. Bár indulhattam volna hoteltől is, de én mégis lementem a partra. 7:20-kor indultam a kezdő kőtől.

A háttérben a helyi Tourinform iroda

A kapualjban van az első jel, arra vezet az út

Egy kicsit a városban, aztán a haditengerészeti bázis mellett, majd a parton vitt az utam. Kb. 2 km megtétele után elkezdett cseperegni az eső, és úgy döntöttem előveszem a poncsót. Megértele, mert egyre erősödött az eső. A poncsó valójában bicajos poncsó, viszont emiatt a csukja oldala átlátszó, így kereszteződésekben csak keveset kellett hátra fordulni, így is látszott jön-e kocsi.

Még Ferrolban feltűnt előttem 3 másik vándor, de az egyik kereszteződésben valamiért ők másfele mentek. Aztán Ferrol után az autópálya melletti földúton megelőzött egy csaj, akit hamarosan szem elől veszítettem, mert ő ment a jelek után, én meg a netről letöltött útvonal után. Apropó jelek! Ha valaki kicsit keresgélt az El Camino-ról, akkor tudja, hogy egy kék alapon sárga kagyló jelöli az utat (viszont a nyíl mutatja merre kell menni, nem a kagyló iránya), esetleg egy sárga nyíl. Ha bizonytalan vagy, akkor keress egy kis kő oszlopot, azon van a jel, de nem mindig azon az oldalon, ahonnan jössz! Jelek. Ha nem vagy vallásos, akkor csak tájékozódási túra. Ha vallásos vagy, akkor hordozhat olyan üzenetet is, hogy keresd a jeleket az életedben! S mikor jöttem erre rá? Hát, Santiago-ban is kereszteztem párszor a bevezető utakat, Ferrol-ban is jártam sok felé, de csak 1 jellel találkoztam - de azt kikerülni sem tudtam volna. Ezen kicsit elgondolkodtam. Aztán elindultam és hopp, egyből elő jöttek a jelek - csak nem feltétlenül ott, ahol kerestem volna, és sokszor olyankor is, amikor nem vártam.

Keresd a jeleket!

Neda előtt egy hídnál letértem az útról. Egyrészt a telefon is azt mondta, másrészt egy idős néni is olyan lelkesen mondta, hogy a túlodalt az Albergue, az út meg kerülő (de ezt olyan gyorsan elhadarta, hogy nem értettem - nem mintha tudnék annyit spanyolul, hogy értenem kellett volna belőle valamit is... :-D ), és kellett a pecsét a Credencial-ba is. Szóval itt kicsit más utat választottam, de legalább a parton vitt végig a város helyett.

Ott a túlparton jöttem

Már csak 100 km - ha nem tévedsz el :-D

Ez után tértem vissza a jelölt útra, majd hamarosan egy rövid pihenőt tartottam és ettem az előző nap vásárolt dolgokból. Itt azon gondolkodtam, hogy eddig 7 emberrel találkoztam, akkor hol van a többi 70, aki átlagban erre az útra jut. Ez után viszont több zarándokkal is összefutottam. Megelőzött 2 csaj és 2 srác is, aztán hamarosan utolértem 3 srácot. Valamivel később egy kisebb csapatot értem utol és meg is előztem őket, mert beültek egy helyre kávézni (vagy kajálni). Rögtön ez után választanom kellett: követem a telefont, vagy követem a jelet. Inkább a jel után mentem. Mint kiderült, ez nagyon nem arra fog vinni, mint a telefon szeretett volna... A táv mondjuk hasonlónak ígérkezett, így maradtam ezen az úton.

Élelmes helyiek gondoltak a tikkadt turistára - de most nem volt szerencséjük, a hőség elkerült minket

Már kezdett fájni a talpam, így nagyon vártam, hogy megérkezzek Pontedeume-be. A városba bevezető hídon feltűnt előttem a csaj, aki elsőnek megelőzött, majd nem sokkal később eltűnt s ismét elő (a parton fotózott). Így együtt ballagtunk az albergéhez vezető 200m-en. A szállás nyitva volt, de a regisztráció az épület mögötti toronynál volt, ami viszont 1,5 órával később nyitott. Egy idősebb spanyol pár próbálta elmagyarázni, hogy mi és hogyan, de nem sok sikerrel. Közben befutott 3 olasz srác, aztán még kettő valahonnan, majd egy ír csaj és szépen a többiek. 10 emeletes ágy van, ezeket népesítettük be. Mivel nem igazán értettük a regisztrációval kapcsolatos dolgokat, így az angol és az ír csajjal összeverődve mentünk fel a toronyhoz, és ha már így összefújt minket a szél, akkor együtt indultunk el felfedezni a környéket és keresni valami vacsorát.

Ugye nem találjátok ki, hogy a vörös hajú az ír lány? :-D Az angol leányzó viszont félig spanyol. :-)

Közben valami folk fesztiválba is belefutottunk és az ott lévő sörözőben leültünk enni egy Peregrino menüt és inni egy sört. A menü amúgy némi sült krumpli kocka volt egy sült kolbásszal és 2 tükörtojással. A csajok röhögtek, hogy spanyol kajaként hirdetik, közben szinte egy tipikus English breakfast, vagyis angol reggeli. :-D