Tegnap este még az volt a tervem, hogy egyedül vágok neki az utolsó etapnak, de az angol lány szintén korán ébredt (a többi naphoz képest szokatlanul korán), és mivel egy időben fejeztük be a készülődést, ezért végül együtt indultunk el. Ismét köddel borított tájnak vágtunk neki (mondhatni menetrend szerint), de ez nagyon sűrű köd volt, így sokáig fotózni sem lehetett. Talán 1 km volt mögöttünk, amikor feltűnt előttünk a ködben egy éneklő alak. Kényelmes tempóban ballagott, így hamar megelőztük. Hamarosan lehetőségünk nyílt fotózni is, egyrészt a köd is kezdett felszállni, másrészt a környék is adta magát.

Az El Camino utak végpontja: a Santiago-i Katedrális

Közben arról beszélgettünk az erdőben, hogy tisztára olyan, mintha a Hobbit című film helyszínén sétálnánk. Egyszer csak megláttunk egy táblát a fák között, hogy Peregrino menü 9,50, így reménykedtünk, hogy hamarosan valami bárhoz vagy étteremhez érünk - Sarah wc-re akart menni, nekem a homlokom fagyott le a ködös 7 fokban... Pár száz méter múlva fel is tűnt egy épület, de egyrészt zárva volt, másrészt valami ipari létesítménynek tűnt. Sarah nem bírta, így eltűnt a bokrok között. Rövidesen jött az éneklő ember, integetett és továbbment. Követtük és újabb pár száz méter múlva megláttunk egy emeletes épületet, a végénél a kávézó táblával. :-) Emberünk bement és mi mentünk utána pecsét szerzési lehetőség reményében. Mint kiderült a Castro Hotelnél vagyunk és a bárban kapunk pecsétet. Yes! De ha már ott voltunk, akkor Sarah egy kávéra, én egy teára beneveztem. Később kiderült, hogy egészen Santiagoig ez az egyetlen pecsételési lehetőség... Az éneklő emberről kiderült, hogy Torinóból jött és Santiago után továbbmegy Muxiába, onnan pedig tovább a Portugál úton. Nem semmi! Közben megérkezett 3 másik angol is, akikkel Brumában már találkoztam, de Sarah valahol korábban már összehaverkodott velük. Pár szót váltottunk és továbbindultunk.

Néha csendben is voltunk, de többnyire beszélgettünk. Ez jó angol gyakorlási lehetőség volt nekem, de meg volt az az előnye is, hogy nem vettük észre az idő múlását és a távolság csökkenését, így szinte pillanatok alatt Santiagohoz értünk. Gyorsan elment az a 13 km... Lassan ballagtunk a város szélén, noha sietni akartunk. A 14. km-nél tábla fogadott, hogy az utolsó pecsételési lehetőség, így bementünk a templomba. Megkérdezték, hogy honnan jöttünk, majd bekerült a pecsét a Credencial-ba. A bácsi ezután útbaigazított minket és elmondott pár infót, pl. hogy a katedrálisba, csak kis táskával lehet bemenni, de az egyik közeli utcában ott a posta, oda le lehet adni megőrzésre a hátizsákot. Igyekezett angolul beszélni, de nagyrészt spanyololul jöttek a szavak. Nagyjából megértettem én is, hogy mit magyaráz és rajzol a térképen. Nagyon kedves volt. :-)

Követtük is az utasításait és a térképre rajzolt útmutatást, így gyorsan megtaláltuk a Pilgrim Office-t, ahol a Compostela-t kiállítják. Bementünk és szép kis sor fogadott minket - ezért indultunk korán és ezért siettünk. Fél óra sorban állás után be is jutottunk. Ha jól emlékszem akkor 16 ablak van és hívnak, ha van szabad ablak.

És ott a végén még elkanyarodik a sor balra és még egyszer ennyit végig kell várni...

A Compostela kézhez vétele után elmentünk a postára, leadtuk a táskát és elmentünk a Katedrálishoz. 4-5 év várakozás után az álom valóra vált: ott ültem előtte a téren, mint sok más zarándok. Gyönyörködés és fotózás után bementünk a katedrálisba is, de felújítják, így sajnos sok helyen le volt takarva a belső rész. Ettől függetlenül monumentális.

A katedrálisból kijőve Sarah feltette a kérdést, hogy iszunk-e valamit, mivel időnk mint a tenger, neki csak szombaton van fix programja (az unokahugának lesz az esküvője Santiagoban, és ő ezzel az úttal is ünnepelt), nekem viszont csak másnap hajnalban indul a gépem. Így esett, hogy kiültünk a katedrális mögé egy kávézó teraszára borozni, élvezni a napsütést, hallgatni a zenét és végiggondolni a mögöttünk hagyott 5 napot. Talán egy óra is eltelt így, amikor úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kört a környéken, mivel még nem láttam a katedrális szűk környezetét. Alig indultunk el, 2 sarokkal később belebotlottunk az olasz párba, akikkel együtt mentünk a 2. napon és érkeztünk Betanzosba.

Andrea, Oriana, Sarah és én :-) 

Gyors terv egyeztetés és telefonszám csere után ők lementek átvenni a Compostela-t (ők 1,5 órát álltak sorba - érdemes volt sietnünk), mi pedig folytattuk a bóklászást a városban, s ha már ott voltunk a Praza de Galicia-nál, akkor felsétáltunk a dombra. Sarah még nem volt fent, így nagyon meglepődött és nagyon tetszett neki a látvány. Lefelé viszont a másik irányba jöttünk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a katedrálisra (ezt még én sem láttam). Közben összefutottunk az angol párral (akikkel reggel a Hotel Castroban is). Egy rövid csevegés után visszamentünk a katedrális előtti térre, leültünk és néztük az embereket és vártuk az olasz párt, hogy elmenjünk együtt ebédelni. Persze, hogy mire sorra kerültek, addigra az ebéd lehetősége megszűnt... Nem maradt más, mint a katedrális mögötti teraszon elfogyasztani pár pohár bort. Közben az ír lány is befutott, így ötösben múlattuk az időt, beszélgettünk, nevettünk és élveztük a bor csinálta jó kedvet. Akkor ott nem volt fájdalom a lábban, a hátban, csak a boldogság volt, hogy végigcsináltuk!

Közeledett a vacsora idő, ezért elindultunk bejelentkezni az albergékbe. Nekem nem kellett, mert a hajnali repülő miatt reptéri éjszakázást terveztem. Közben Sarah telefonja lemerült, ezért vele mentem megkeresni a hostelt, ahova szállást foglalt. Lent megvártam míg elkészül és együtt mentünk vissza a Casa Menolo-hoz, ahova a többiekkel a vacsorát megbeszéltük. Népszerű a hely, bő fél órát álltunk sorba, mire lett asztalunk. 10 euró a 2 fogásos menü és akkora adagot kaptunk, hogy nem is sikerült mindent megenni. Mire végeztünk addigra este 10 lett... Elköszöntünk egymástól, ki-ki ment az albergébe, én meg célba vettem a repteret, de még gyorsan útba ejtettem a katedrálist. Gyönyörű este a kék óra idején kivilágítva. :-)

Ajánlom-e a Camino Inglés-t? Feltétlenül! Ki kell lépni a komfort zónából, de megéri. Nem árt az angol tudás, a spanyol még jobb (vagy egy barát, aki valamelyiket beszéli...). Az első nap valószínűleg magányos lesz, de ha nem hotelbe mész, hanem az albergébe, akkor már első este nagyszerű emberekkel is megismerkedhetsz.

Azt mondják, hogy kell az a 30-40 napos nagy túra, hogy jöjjenek a gondolatok, hogy választ kapj a kérdéseidre, hogy az út utolsó harmadában "megérintsen". Szerintem viszont nem számít milyen hosszú az út, az a fontos, hogy milyen szívvel indulsz el. 

További posztok:
El Camino Inglés - Egy új remény
El Camino Inglés - Warm up
El Camino Inglés - Kezdődik a kaland
El Camino Inglés - Érkezés Ferrolba
El Camino Inglés - 1. nap
El Camino Inglés - 2. nap
El Camino Inglés - 3. nap
El Camino Inglés - 4. nap
El Camino Inglés - 5. nap
El Camino Inglés - Visszatekintés, hasznos tanácsok