Az előző posztot ott fejeztem be, hogy megérkeztünk a hotelbe és kicsi a szoba. Ez azóta sem változott. :-D Fukushimában elkövettük azt a hibát, hogy nem néztünk körül és elsétáltunk boltot keresni, miközben a másik irányban ott volt a hotel aljában egy kisbolt. Most körülnéztünk, s bár itt nincs kisbolt a hotel alatt, viszont elég nagy tábla hirdeti, hogy az út túloldalán egy szupermarket vár minket. Egy gyors tusolás után át is mentünk körülnézni és vásárolni. A google szerint 9-ig van nyitva minden nap, így kissé meglepődtünk, amikor az ajtóra ki volt írva a 19 órai zárás - a fura az volt, hogy 19:32-kor még javában sétálgattak a boltban a vásárlók, így a tükör helyett a fordító programhoz fordultunk válaszért, amiből kiderült, hogy csak azt a bejáratot zárják 7-kor, a másik továbbra is nyitva áll előttünk. Be is szabadultunk inni és enni valót vásárolni. Mivel a szoba kellően kicsi ahhoz, hogy az egyikbe beülve közösen megvacsorázzunk, ezért a bolt sarkában lévő étkező sarokba ültünk le megenni a frissen vásárolt vacsoránkat. Padok, székek, asztalok és természetesen mikró és hideg-meleg víz automata is várja az ételüket elfogyasztani vágyókat.

Étkező sarok a szupermarketben - a kép bal széléről hiányzik a melegvíz automata

Kellően fáradtak voltunk az út után, így mindenki az alvásra szavazott. A múltkor megviselt az utazás, rosszul taktikáztam és nem tudtam a gépen aludni, emiatt a következő 2 éjszaka is csak 2-3 órát aludtam. Most máshogy indultam neki az útnak, többet aludtam a repülőn is, így nem voltam annyira fáradt a nap végén, hogy a kádban bealudjak, ezért rövidebb megszakításokkal sikerült kb. 7 óra alvást összehozni éjszaka. A szobámból a folyót látni (az előző posztban a légifotón látható folyót), illetve jobbra elnézve a Japán-tenger is beúszik a képbe. A lifttől kinézve pont az ellenkező irány látszik, háttérben a légvonalban kb. 30 km-re lévő 2236 m magas Chokai-san, egy aktív, de jelenleg pihenő vulkán.

Kilátás a szobámból

Távolban a Chokai-san - látszik a csúcsa is, ami egyébként nagyon ritka

És egy délutáni kép - a csúcsát csak az első reggelen láttuk

A reggelit már mindenki nagyon várta, számítottunk a svédasztalra, de csalódni kellett, tipikus japán reggeli várt minket. Volt akinek ez nem volt szimpatikus, én elvoltam vele, igaz volt amit én sem ettem meg. Komolyan gondolkodtunk rajta, hogy a válogatós kollégák miatt inkább lemondjuk és a boltban veszünk valamit, de sikerült megbeszélni a recepción, hogy kicsit európaibb reggelivel rukkoljanak elő nekünk. Van egy olyan érzésem, hogy az európaibb reggeli is kellően japán lesz... (Igazam lett...)

A hotelünk tipikus reggelije - állítólag sokan csak azért utaznak el más városba 1-2 éjszakára, hogy az adott hotel speciális reggelijét kipróbálhassák

A kis edénykében ott helyben előtted párolódik meg az étel a saját levében - itt egy darab hal, gomba és egy kis padlizsán. Lent a zöldes tányérban egy kegyetlenül lágy tojás, mellette a narancssárga zöldsége rántotta kocka, a piros tálkában valami nyúlós zöld cucc - ezt egyikünk sem merte megkóstolni.

Reggeli után elindultunk a cégbe. Minden nap általunk fizetett helyi taxival kell mennünk, s így derült fény rá, hogy nem csak a fukushimai taxis hóbortja volt a csipke terítő a kocsiban, az összes eddig használt kocsiban megtalálható volt ez a csipke mintás ülésvédő. A kocsik egy része régi vágású kocka Toyota, a másik része a londoni taxikat idéző, szintén Toyota hibrid. A korábbi taxis posztban említettem, hogy a kocka Toyota utazási feelingje nagynéném egykori gázos zsigulijára emlékeztetett. Nem véletlen... Az egyik alkalommal a taxis kinyitotta a csomagtartót (talán azt hitte, hogy ketten ott fogunk utazni? :-D ) és láttam, hogy ott a beépített gázpalack...

A londoni taxi Japánban - nem a Balázs vezet!

Ugye mondtam! :-D

USB csatlakozó a taxi üléstámlájában, hogy tudd tölteni a telefonod... Na meg a csipketerítő...

Jaj, mi lett a sofőrrel!?! :-D

Fukushimával kapcsolatban arra számítottam, hogy komolyabb városi élet és modernebb hely lesz a város mérete miatt, de valahogy nem azt tapasztaltam, mint amire számítottam. Sakata még kisebb város, ergo egy kicsit kevesebbre számítottam, de az első reggeli utazásunk során az a benyomásom volt, hogy ez csak egy nagyra nőtt falu. Mivel minden nap más taxis jött és másfele vitt minket, így a későbbi utazások során azért láttam, hogy a központban egy picivel több bolt és étterem van, de itt a peremkerület tényleg falu - ha nem lenne a szomszédban a szupermarket, akkor negyed óra séta lenne az első kisbolt. Pékáruk tekintetében amúgy elég szegényes a szupermarket is, a vasárnap esti bevásárláskor azt hittem a vasárnap miatt, de azóta sem lett nagyobb az árukészlet. Kész kajából viszont mindig találunk olyat amit meg tudunk venni és enni ott a helyszínen. Egyik este amúgy épp arról beszéltünk, hogy mennyi szemetet termelnek a japánok a sok egyutas csomagolással, a sok üdítős flakonnal (hiába van 700 ml-es kóla is, ha kapni a boltban 180, 230, 320 ml, stb kis méretű flakonokat is). Mondjuk az is igaz, hogy sokan alig nagyobb lakásban laknak, mint a hotelszobám, konyhájuk sincs, így nekik ezek az előre csomagolt kaják jelentik az élelemforrást. A cégből hazafelé épp arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy milyen kis házak vannak, milyen falusias a hangulat. Akkor éppen az volt a benyomásom, mintha a Balaton déli partján valahol Zamárdi-Széplak-Siófok között kocsikáznék a nyaralók között: kicsi házak, kicsi kertek. Pár utcával később pedig azt éreztem amikor befordultunk balra, mintha egy vadnyugati film kihalt utcáján állnék. Fura az érzés, na...

Itt épp a kertész csinálja a fa frizuráját a létra tetejéről - másnap is ott volt...

Egy kis esti étterem

Egyik délután kicsit előbb el tudtunk jönni, így gyorsan lementünk a tengerpartra is, mert a hét további napjaira esőt jósoltak, amit el is hittünk a vasárnapi este alapján, illetve azt is látjuk, hogy elég változékony az idő, de többnyire felhős. Este még vihar is volt, rendesen villámlással. A tengerpart apró kavicsos, rengeteg kisebb-nagyobb fehér kagylót és osztriga házát lehetett látni. Ez a régió híres osztriga lelőhely. A víz egyébként elég meleg volt, jóval melegebb, mint 1 héttel korában Horvátországban. Bár hoztam magammal fürdőnadrágot, a tengerpartra mégsem vittem le, a térképen talált fotók alapján nem bíztam eléggé a víz tisztaságában. Nem egy horvát tengerpart, de a Balatonnál jóval tisztább, fürödhettem is volna benne, de így csak térdig mentem bele rövidnadrágostól. A srácok viszont készültek, így ők ugráltak a fél méteres hullámokban... :-D A tengerparton volt egy kis beton épület is, ott le lehetett zuhanyozni, le lehetett mosni a lábunkról a homokos kavicsot. Amíg vártuk egymást felfedeztünk az épület mellett egy cunami figyelmeztető táblát, ami az akár 5m-es hullámokra hívja fel a figyelmet. Tegnap este a hotelbe visszaérve az épület előtt szintén felfedeztünk egy figyelmeztető táblát, ez arról árulkodik, hogy a hotelünk egy cunami vészhelyzeti gyűjtőpont.

A kép baloldali harmadánál középen az a barnás-fehér valami egy kőnek tűnik, valójában egy osztriga háza

Gyűlnek a fellegek, de olyan csendben el is ment, ahogy érkezett

Cunami figyelmeztetés - ha jön a hullám itt akár 5 m-es is lehet...

És a hotelünk, mint evakuációs épület

De nem nyaralni jöttem, hanem dolgozni. Előző alkalommal a gépgyártónál nagy szabadság volt, megérkeztünk, bementünk a tárgyalóba, lepakoltuk a cuccainkat, felvettük a belépőkártyát és a sapkát, s mentünk is a gyártóterületre. Szabadon mogozhattunk a gyártó területen, illetve a tárgyalóig vezető úton. Itt más szabályok vannak. A kocsiból kiszállva 2 fotocellás ajtón kell keresztülmenni: amíg az első be nem zárult, addig a második nem nyílik ki. Belépve az előtérbe 3 métert tudsz menni, aztán van egy 5 centis magasítás: erre már nem léphetsz rá az utcai cipővel, ott fent már vár egy szandálszerű fehér cipő. A méreteket előre le kellett adni, ennek megfelelően méret szerint rendezve és jelölve sorakoznak. A cipődért nem kell aggódni, figyelnek rá, meg amúgy sem nyúlna hozzá senki. Tegnap munka után feltűnt, hogy a cipők mintha nem úgy lennének, mint ahogy ott hagytuk őket, úgyhogy ma reggel mindenki össze-vissza tette le a cipőjét és meg is jegyeztük a helyüket és irányukat. Délután minden cipő szépen egymás mellett, indulási irányba állítva várta a gazdáját... (A dolgozóknak persze külön bejárójuk van, saját cipős szekrénnyel.) A sapka itt is kötelező. Öten 2 kártyát kaptunk és ezzel is jól kell gazdálkodnunk, mert bizonyos helyekre, főként irodákba csak ezzel tudunk belépni - ha wc-re kimegyünk is ez kell az irodába visszajutáshoz. Apropó wc: a piszoárhoz nem csak, hogy egy kis emelvényre lépsz fel, de még szőnyeg is van rajta - otthon ez biztos tocsogna, itt valahogy nem. A kézmosó automatizált: bal oldalon automata szappanadagoló, a jobb oldalon a csap, elől a perem alatt pedig a levegős kézszárító...

A helyi munkavédelmi cipő - a munkától ez sem védett meg, ellenben eléggé b.zisnak éreztem, de az érzés lassan elmúlt, amikor kiderült, hogy a többieknek is hasonló érzése van

Balra a szappanadagoló, jobbra a víz, alul a szürke pedig a szárító - végülis, minek külön helyre tenni, külön elvezetést csinálni neki?

A felhasználóknak!
Vannak emberek, akiknek probléma, hogy foglalt az összes WC.
Kérjük tartózkodjon a mobiltelefonok használatától.
A WC nem pihenőhely.

A telephely 3 csarnokból áll, mi a leghátsóban vagyunk, de odáig van jó pár kanyar, így folyton kísérnek minket, hogy el ne tévedjünk - bár amióta az egyik falon megtaláltam az épület rajzát, azóta már tisztában vagyok vele, hogy éppen hol járok. Az első napon egy tárgyalóban, azóta viszont a gyártás közelében az egyik irodában találtak nekünk helyet. Ebben az irodában van vagy 50 íróasztal, ebből csak néhányon van monitor (ha jól sejtem az ő helyük fix), a többiek pedig úgy tűnik oda ülnek ahol éppen találnak helyet. Ezen kívül az iroda elején keresztben van 3 asztal 6 székkel és egy tv-vel, ha valami kisebb meetinget, projekt megbeszélést akarsz tartani akkor oda leülhetsz a kis csapatoddal. Mi is egy ilyen asztalnál kaptunk helyet.

Az ebédet olcsón megússzuk, a kantinban 350 yen (kb. 850 Ft) a menü ára, ebből 3 féle van, illetve mellettük kapható 2 olcsó fix kaja is, ami minden nap ugyan az. A kantinba belépve minden nap ki van téve a minta a menükből. Amikor első nap megláttam őket azt hittem, hogy ez a 2 hét fogyókúrás lesz. Aztán kiderült, hogy van ott még 4 kicsi tálka, azokból is választható 2 db, illetve a sorban állva mondták, hogy leves és egy tál rizs is jár a menühöz. Így már jobban tetszett. A leves leve amúgy olyan ízű, mintha ebben főzték volna meg a halat az ebédhez és ebbe van beletéve néhány darab hínár, meg talán egy kis feltekert sült tofu. E mellé választok elsődlegesen valami salátát, illetve főételként ami szimpatikus. Azt kell mondanom, hogy a kantinban finom az ebéd. :-)

Ebéd 350-ért

Nem csak hal van főételnek, de most is ez volt szimpatikus. A világos narancssárga a fehér pöttyel mangós puding, a sötét narancssárga valami gyümölcslé. Mivel előző nap majdnem leesett a fejem ebéd után és reggel is eléggé agyoncsapottan éreztem magam, ezért óvatosságból egy fémflakonos kávéra is beneveztem.

Mivel a közelben nem találtunk éttermet így a japán kollégák ajánlottak egyet. Igaz az is 1,5 km-re van tőlünk, de ha az idő olyan lesz, akkor holnap valószínűleg bevállaljuk ezt a kis sétát, aztán ha az étel olyan lesz, akkor jelentkezem azzal is. Itt Sakatában nem ér annyi inger és új élmény, mint Fukushimában ért, így a posztok is ritkábbak. Hétvégén Nikaho-ba tervezünk átmenni, reméljük az idő is kegyes lesz hozzánk és lesz miről beszámolnom.