A hétvégén nem csak Nikahoban és a TDK múzeumban jártunk, hanem körbenéztünk Sakatában is. Az idő sokkal jobb volt, mint előző nap, esőkabátra sem volt szükség. A térképet böngészve látható, hogy van néhány kisebb múzeum amit érdemes lehet megnézni, csak egymástól távol helyezkednek el és jellemzően 9-16h között vannak nyitva, így választani kellett, hogy mit nézzünk meg. Adta magát, hogy a hoteltől pár perc sétára lévő rizsraktárat nézzük meg.

Japán domborzata eléggé hegyes-völgyes, így minden kis helyet és sík területet kihasználnak és kihasználtak rizs és szójabab termesztésre, de így is sok terület volt, ahol nem tudták megtermelni a kellő mennyiségű élelmet, így hajókkal járták körbe a szigeteket és árulták a rizs és hoztak-vittek más élelmiszert (sót, pamutot, halakta, stb.) a szigetek belseje felé. Ez a vidék elég szegény volt, ezért is szerette volna a TDK alapítója angóra nyulak szőréből készült ruhákkal gazdagabbá tenni a környéket, s míg ezzel próbált kereskedni találkozott egy csomó emberrel, akik bemutatták neki a ötleteiket és így váltott az angóra nyulakról a ferrit gyártásra.  A jelenleg múzeumként üzemelő rizsraktárat az 1800-as évek végén építették. Valójában nem 1 hanem 12 egymás mellett sorakozó épületről van szó.  A raktárak mellett a folyóparton egy kis hajó tekinthető meg, ilyenekkel szállították az 1600-as években a terményeket a folyókon a tengerparti kikötőkbe. Az első épületekben alakították ki a múzeum részt, ami inkább hasonlít egy szuvenír shopra, mint múzeumra. A múzeum egy szegletében kis szobrokon mutatják be az egykori vidéki életet, ki van állítva egy feldíszített hajó is. A múzeum másik részében képek, textíliák, asztalos mesterek munkái csodálhatóak meg, ezek nagy része viszont sokszorosított formában megvásárolható és haza vihető. Az épület első (nagyobb) részében ajándékbolt található, főként helyi ételekkel, italokkal és persze Sakata és környéke vonatkozású ajándéktárgyakkal.

Ahogy azt írtam is, csütörtökön elmentünk vacsorázni a japán kollégák által ajánlott helyre és megkóstoltuk az általuk ajánlott ételt, ami igazából nem 1 étel, hanem egy több fogásból álló sorozat. Mivel aznap este kicsit megfáradtunk ami másnapra is elkísért minket (halmozódott az egész heti fáradtság), ezért tegnap sem volt energiám megírni a posztot, így végül a nikahoi kirándulással együtt írok róla.

Egész héten a felhős-esős idő váltogatta: egymást, így a hotelből kértünk esernyőt, mivel azt nem igazán hoztunk magunkkal. Szerencsére az ernyő elriasztotta az esőt. Az étterem a hoteltől kb. 20 perc sétára van egy kis utcában, igazi tatamis étterem. Volt aki ennek nem örült, de nem igazán tudtunk mit tenni, a japán kollégák telefonon már előre megrendelték nekünk a ételt. Elsőként egy tálkán csigát, polipot és krumpli salátát kaptunk. A csigát első nekifutásra csak én ettem meg, de mikor Kurczi látta, hogy a második csigát is megettem, akkor ő is megkóstolta és megette mindkettőt. A többiek nem voltak bátorak.

Vacsora a tatamin - a hagyományos ülőpóz a gyémántülés, de elfogadott a törökülés vagy a fél lótusz ülés is. Jógások előnyben. A padló és az asztal között 20 centi van - a szembe szomszéd biztos nem örülne, ha megpróbálnád kinyújtani a lábad.

Az előző posztot ott fejeztem be, hogy megérkeztünk a hotelbe és kicsi a szoba. Ez azóta sem változott. :-D Fukushimában elkövettük azt a hibát, hogy nem néztünk körül és elsétáltunk boltot keresni, miközben a másik irányban ott volt a hotel aljában egy kisbolt. Most körülnéztünk, s bár itt nincs kisbolt a hotel alatt, viszont elég nagy tábla hirdeti, hogy az út túloldalán egy szupermarket vár minket. Egy gyors tusolás után át is mentünk körülnézni és vásárolni. A google szerint 9-ig van nyitva minden nap, így kissé meglepődtünk, amikor az ajtóra ki volt írva a 19 órai zárás - a fura az volt, hogy 19:32-kor még javában sétálgattak a boltban a vásárlók, így a tükör helyett a fordító programhoz fordultunk válaszért, amiből kiderült, hogy csak azt a bejáratot zárják 7-kor, a másik továbbra is nyitva áll előttünk. Be is szabadultunk inni és enni valót vásárolni. Mivel a szoba kellően kicsi ahhoz, hogy az egyikbe beülve közösen megvacsorázzunk, ezért a bolt sarkában lévő étkező sarokba ültünk le megenni a frissen vásárolt vacsoránkat. Padok, székek, asztalok és természetesen mikró és hideg-meleg víz automata is várja az ételüket elfogyasztani vágyókat.

Étkező sarok a szupermarketben - a kép bal széléről hiányzik a melegvíz automata

Eltelt 2 hét és újra itt vagyok Japánban. Régen csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán majd... aztán a cég jóvoltából rövid időn belül másodszorra is. Ugyanazzal a kora délutáni géppel jöttünk, mint múltkor, így készültem rá, korán keltem, hogy az "ebéd" után rám törő álmosságot kihasználva tudjak aludni picit. Sikerült is kb. 2 órát aludni, majd amikor otthon már este 10 körül járt az idő ismét sikerült aludni 1-1,5 órát, így nem épp kipihenten, de nem is hulla fáradtan érkeztünk Tokióba másnap reggel 8:30-ra, ami otthoni idő szerint 1:30. Egy hónapja Fukushimába a leggyorsabb és legkönnyebb eljutási mód a shinkanzen volt, Sakatába viszont repülővel célszerűbb jönni, mert egy kb. 40 perces repülő útról van szó, míg shinkanzennel min. 4óra és egy átszállás lenne. Viszont Sakatába a Shonai Airportra csak napi 4 járat van a Hanedáról (csak ez és semmi más forgalom a Shonai-on), a reptér váltás miatt (mi a Naritára érkeztünk) a 11:05-ös járat esélytelen volt, maradt a délutáni 16:05-ös járat, így viszont volt egy csomó időnk Tokióban.

1 hónapja is pont ezzel a géppel jöttünk Japánba

Szerencsésen hazaértünk, ezt a posztot már itthonról írom, kipihenve magamat. A tokiói hétvégés posztom végén említettem, hogy ha az idő engedi, akkor a haza utazás napján még megnézzük a Tokyo Towert is. Nos, ennél sokkal több élmény lett belőle a toronnyal, templommal, monorail-lel, R2-D2-val.

Nem rég még nagyon távolinak tűnt, de eljött ez is: indulunk haza. A jegyet már pénteken este megvettük a vonatra, 9:50-kor indulunk Tokióba, aztán ha az időjárás engedi, akkor egy kicsit még körülnézünk a városban, a terv a Tokyo Tower megtekintése nappali fényekben, majd délután indulunk a reptérre, a 21:40-es frankfurti járattal repülünk haza. Gyorsan elment ez a közel 2 hét. Egy részem kicsit sajnálja, hogy itt kell hagyni ezt a helyet, a másik nagyon örül, hogy haza mehet és otthon lehet a családdal.

Az út mellett rizsföldek, mögötte a világosabb zöld bambusz, mögötte a sötétebb lombhullató erdő

Amióta visszaértünk Tokióból minden nap esik az eső, hol többet, hol kevesebbet, hol erősebben, hol gyengébben. Eddig csak változó időjárásnak gondoltam, nem esett le, hogy ez errefelé minek szokott az előjele lenni, pedig Kínában volt benne részem. Igen, egy tájfun közeledik. A trópusi vihar magyar idő szerint szerda este váltott át tájfunná az Ogasawara szigetektől dél-keleti irányban. Ogasawara egy 106 km2-es szigetcsoport, 2900 lakossal, kb. 800 km-re Tokiótól délre. A szigetcsoport kb. 100 km-re volt a tájfun szemétől, erős szélre és rengeteg esőre (óránként akár 30mm, összesen kb. 80mm) kellett számítani. A hullámok elérhették a 3m-es magasságot és a tengerszint átmenetileg akár 1 m-rel is emelkedhetett. Tegnap délben a tévében ezt láthattuk a hírekben.

A kék a már megtett út, a fehér vonal a várható útvonal

Az előző részben ott tartottam, hogy megérkeztünk az Asakusa-ban lévő 9 emeletes épületbe, ahol a 6. emeleten volt a szobánk (apartmanunk). Pihentünk egyet és célba vettük a Tokyo Towert. A metróállomást kis kitérővel értük el, ugyanis meg akartuk nézni a Senso-ji buddhista templomot és a Nakamise-dori street-et, ami gyakorlatilag 1 helyen van és 2 perc kitérő volt a metróhoz vezető úton.

Senso-ji templom együttes

A kollégák elláttak minket tanácsokkal, hogy hova érdemes elmenni és mit érdemes megnézni Tokióban. Ilyen pl. a Tokyo Tower, a Tokyo Metropolitan Government Building, a Shibuya Scramble Crossing vagy éppen Asakusa-ban a Senso-ji templom. Egy kollégától feladatot is kaptunk: eredeti japán bonsai tápoldatot szeretett volna hozatni, de Fukushimában nem, csak Tokióban találtam bonsai shopot, így azt is be kellett iktatni a programba.

Ez Nyíregyháza!

Ha már itt vagyok Japánban és ott a fürdőben a mindent is tudó wc-csésze, gondoltam, hogy kipróbálom...

A gombok bizonyságtétele alapján képes fűteni az ülőkét, spray-zni és tusolni a popódat és ezek közül mindkét funkcióhoz választható sugár erősség is társul, a stop gombbal leállíthatod a mosást, illetve Standby üzemmód is van, de arra nem jöttem rá mit jelent, mert az nem valódi gomb. És persze ott van az öblítéshez szükséges kar is oldalt.