Közeledik az indulás napja, biztos jön a kérdés, hogy miként állok a készülődéssel? Nos, múlt héten elkezdtem összeírtni, hogy mit is akarok vinni és mit kell még vennem. Ebből a legfontosabb tétel volt a hátizsák, mivel kimondottan túrázásra, pláne több napos útra való hátizsákom még nem volt, úgyhogy csütörtökön bevetettem magam a Decathlonba. Volt egy akciós, jól kinéző kékes-zöldes 40 literes zsák, de hosszas gondolkodás után végül egy drágább 30 literesre esett a választás. Egyik ok, hogy az olcsóbbik zsákon csípőnél és a lapockánál szivacsos betét volt, illetve az alja is kicipzározható volt. Sokan azt mondják, hogy ez azért jó, mert nem kell az egész zsákot kipakolni, ha valamit az alján keresel - viszont itt semmiféle biztosítás (pl. lelakatolhatóság) nem volt. A drágább zsák esetén az egyik oldal cipzározható le az aljáig, így a hatás majdnem ugyan az, a hátán viszont jól merevített háló van, ami biztos eltartja 2-3 centire a zsákot a háttól, így nem izzad meg az ember háta. Került még a kosárba egy ököl méretűre összecsomagolható kis hátizsák is, amit majd a repülőre viszek fel magammal (a nagy hátizsák lecsomagolva a gép hasában fog utazni) benne az értékesebb cuccokkal. Ezen kívül 2 0,8 literes kulacs is utánam kiáltott, hogy velem jönne. És egy gyorsan száradó mikroszálas törölköző is... A többi dolgot csak megnéztem, a vásárlást halogattam.

Vasárnap délelőtt gondoltam egyet, hogy nyakamba veszem a Kőszegi-hegyet. Évi 1-2 alkalommal becsúszik 20-30 km-es teljesítmény túra, illetve valamivel többször ennél rövidebb táv is, de nem vagyok nagy túrázó. Az 5 napos úttól erőnlét szempontjából nem félek különösebben, mert viszonylag rendszeresen futok, hegyen is, évente többször félmaratoni távokat is. A vasárnapi túrát inkább egy tesztnek szántam, egyrészt tesztelni a telefonom akkumulátorát az út loggolása és a térkép használat esetén, illetve hogy miként bírom étellel, vízzel, nehéz hátizsákkal - be is pakoltam 2 doboz sört, egy 2,5 literes 7up-ot (mindegyiket a súly miatt), egy dzsekit (ha fáznék), egy poncsót (ha esne), vizet a 2 kulacsban és némi csokit. :-) Így indultam neki a tervezett 20 km-nek a Hörmann-forrástól.

A Kendig-tető irányába indultam az erdei úton a Vöröskeresztig, itt szintén az erdei úton folytattam a Hétforrás felé. Némi kitérővel útba lehetett volna ejteni az Óház-kilátót is, de inkább kihagytam, mert délután 1-kor indultam és fogalmam sem volt, hogy mennyi idő alatt sikerül végigjárni az utat, éjszaka pedig nem szerettem volna az erdőben sétálni...

Kilátás a Kendig-tetőről - a kép közepén Kőszegszerdahely

A Hétforrásig kb. 5 km-t kellett menni, kb. 1 óra alatt meg is volt. Itt megálltam 10 percre, addig le is csúszott az egyik sör - még kellően időben ahhoz, hogy a kör befejezése után már vezethessek. Innen aszfaltozott úton tudtam csak tovább menni, mert az erdei utak szépen kanyarogtak volna és simán lett volna 40 km, ha a tervezett pontokat érinteni akartam volna... Alig hagytam el a Hétforrást egy olyan szakaszra értem, amit rendesen tűzött a nap. Egyszer csak olyan érzésem volt, hogy valami nagyon puhán járok. Hátra néztem:

Nem mondom, hogy meleg volt, lehet, hogy csak szimplán túlsúlyos vagyok. :-D

Hamarosan árnyékosabb részre értem, így ott már nem süllyedtem tengelyig. :-) Egy kellemes séta után értem el a Keresztkúti Erdei Pihenőhelyig, ahol csak a fotózás idejére álltam meg. Innen visszanézve jól látható volt a völgy, amiben a Hétforrás is fekszik, majd tovább gyalogolva rövidesen feltűnt jobbkéz felől a távolban Rattersdorf is. Nem is gondoltam, hogy innen ilyen szép lesz a kilátás...

Keresztkúti Erdei Pihenőhely

Rattersdorf és Leibing

Pár kanyarral később rövidíthettem volna az erdőben, de nem találtam meg az erdei utat a gazban, a másik pedig elvitt volna vissza, így maradt a hosszabb aszfaltos út. Egy darabon még gyönyörködni lehet Rattersdorf és környéke látványában, utána viszont már szigorúan az erdő fog körülvenni. Az út az osztrák határ mellett megy, nem messze az osztrák 55-ös úttól, ezért a madárcsicsergésbe akaratlanul is belepofátlankodik 1-1 autó hangja. A fák között sokáig látható a Güns patak is, amit mi itthon Gyöngyösként ismerünk.

A Stájer házak közelében át lehet vágni 3 kanyart az erdőben, így kb. 400m-ből megúszod az amúgy 1 km környéki utat - hátránya, hogy a rövidítés második fele kemény emelkedő... Viszont innen már csak alig 1 km a Stájer házak. Én itt álltam meg másodszorra, ettem egy csokit és ráeszméltem, hogy a 20 km-es kör már 21,5-nél jár, köszönhetően annak, hogy kb. 10km-nél nem sikerült levágni azt a 2 kanyart. 10 perc pihenő után nekivágtam a hátra lévő távnak, amiről csak utólag derült ki, hogy alig 2 km. Így sikerült 23,5 km-t gyalogolni, mindezt 5 óra 3 perc alatt.

Ez 4,66 km/h átlagot jelent, ami sokaknak sík terepen is jó eredmény lenne, nem hogy hegyen... Persze ennek meg is lett a "jutalma", mert a jobb sípcsontomnál az egyik izommal valami történt (kb. 12-13 km körül kezdtem el érezni, hogy fájdogál), így a hétfő és a kedd némi fájdalommal telt. Remélem 1 hét alatt azért rendbe jön - viszont jó tudni, hogy élesben nem szabad ilyen tempót diktálni.

Az úton 2 csoki és 1 liter víz (na meg a sör) fogyott, ami bíztató előjel. A telefon is jól vizsgázott, mert km-enként kb. 1,5%-kal csökkent az akku töltöttsége, ami legrosszabb esetben is azt jelenti, hogy félig töltött akkuval fogom befejezni a napot (köszönöm Xiaomi RedMi 3S a nagy akkukapacitást! :-) ). A biztonság kedvéért múlt pénteken rendeltem egy 6000mAh-s powerbankot - mákom volt 4990 helyett 1900-ért adták (meg ugyan innen egy dugóhúzós bicskát 790-ért, és a posta is csak 790 volt).

A már meglévő cuccokat hétfőm kiegészítettem (szintén a Decathlonból, mert a H és I betűs sortszer áruházak túrázós kínálata mifelénk elég gyatra...) 2 futó alsónadrággal (könnyű és gyorsan szárad mosás után), 2 túrazoknival, vettem 3 könnyű kis karabinert is (mert ki tudja...), egy műzlistál méretű műanyag edénykét (műzlis tálnak vagy bögrének), illetve a kosárba kerül még egy síp is (kóbor kutyák vagy egyéb fenevadak ellen).

Bár van egy régi, nem túl nagy, de már elhasznált hálózsákom, az Aldiban rám kacsintott 5ezerért egy "mini" hálózsák is, ami méretben és árban pont a Decathlonos olcsó-nagy és kicsi-drága hálózsákok között van - a drágábbik tulajdonságaival. Ezen kívül öcsémre bíztam a spork bp-i beszerzését, mivel itthon nem láttam olyat, mint ami nekem kéne. A vízhólyagtapaszt minden blog ajánlja, ezért én is áldoztam rá, illetve vettem egy doboz széntablettát is - jobb félni, mint megijedni.

Innen már tényleg csak a hátizsák bepakolása és az utazás van hátra... :-)

További posztok:
El Camino Inglés - Egy új remény
El Camino Inglés - Warm up
El Camino Inglés - Kezdődik a kaland
El Camino Inglés - Érkezés Ferrolba
El Camino Inglés - 1. nap
El Camino Inglés - 2. nap
El Camino Inglés - 3. nap
El Camino Inglés - 4. nap
El Camino Inglés - 5. nap
El Camino Inglés - Visszatekintés, hasznos tanácsok