Régóta szeretnék írni a blogra a kirándulásokról, de sosem kerül rá sor, mindig van valami, ami elviszi az időmet. Most viszont muszáj újra nyitni a blogot, mert úgy adódott, hogy a cég jóvoltából újra utazom, ezúttal Japánba 2 hétre gép átvételre egy kollégámmal, és úgy gondolom, hogy az a legjobb módja a tájékoztatásnak, hogy blogot írok és nem egyesével mondom el a tapasztalataimat, élményeimet - úgy, ahogy ez Kínában is volt.

Tehát, a nyár elején jött az infó, hogy Japánba kell utazni egy új gyártósor bizonyos gépeinek az átvételére. A gépgyártóval való egyezkedés után le is lett foglalva a repülőjegy, Bécs-Narita (Tokió) oda, Haneda (Tokió)-Frankfurt-Bécs vissza járatokkal. A tervezett bécsi indulás 13:30 volt, ami tényleges 13:59-es indulás lett a szokásos reptéri dolgok miatt. Bécsből utoljára 2018-ban repültem, így meglepő volt tapasztalni a változásokat a becsekkolással kapcsolatban: a legfontosabb, hogy a bőrönd feladás automatizált lett, alig néhány hagyományos, emberes ablak maradt. Ha megérkezel a reptérre, akkor beszállókártyát kell magadnak nyomtatni, majd odamenni a címke nyomtatóhoz és a beszállókártya becsipogása után kinyomtatja a címkét, amit te magad ragasztasz a bőröndre, majd tovább ballagsz a pulthoz, felteszed a bőröndöt a szalagra, beolvasod a címkét és a bőröndöd már megy is a gép felé. Emlékszem, hogy 2018-ban is volt már egy ilyen automata rész, de akkor még nagyon kis tételben működött így.

A gépre simán feljutottunk, Kurczi első repülése volt, úgyhogy az ablak melletti hely az ővé lett, de én is tudtam csinálni néhány fotót a repülésről. :-) Jobb oldalra foglaltam helyet bízva benne, hogy a Balatont láthatjuk, bár az utóbbi hetekben mind Komárom-Pest felett repült el ez a járat. Most viszont szerencsénk volt, a Balcsi felé vette a gép az irányt, bár kicsit meredekebben ment és Zánka felett keresztezte azt, emiatt csak fél Balcsi fotóink vannak, de így is nagy élmény volt fentről látni. :-)

A Balaton nyugati része a magasból

Belgrád - a Duna és a Száva találkozása

Az utazómagassághoz közeledve elkezdték felszolgálni az ebédet, ami az emlékeimben szereplő mennyiséghez képest idővel összement, a műanyag evőeszközöket pedig felváltották a fából készültek. Az étel finom volt, marhahúsos gombóccal, tésztával, kis salátával. Ehhez persze narancslé helyett bort kértünk kísérőnek. ;-)

Ebéd után elért a kajakóma, de nem akartam aludni, hiába voltam már fent reggel 5 óta, helyette inkább filmet néztem. Hiba volt. Aludni kellett volna, mert (otthoni idő szerint) estére már annyira szétültem magam, hogy képtelen voltam elaludni, amikor meg már győzött a fáradtság akkor nagyon közel voltunk Japánhoz, hogy egy bő 1 órányi alvás fért bele és már hozták is a reggelit - rántottát gombával, paradicsommal, mini bucival, vajjal és joghurttal.

Japánhoz közeledve a gép kicsit észak felé vette az irányt, úgy kerülte meg Tokiót és fordult vissza a Naritára, de így is látható volt Japán legmagasabb hegye a Fuji. Jobban örültem volna, ha délről közelítünk és közelebbről láthatom, de így is hatalmas volt - a fotók ezt nem adják vissza. :-(

Annyira jól toltuk, hogy még Batman felett is elrepültünk... :-D

Valahol Japán felett...

Ott a Fuji a távolban

Leszállás után elindultunk a reptér végtelen folyosóin a kijárat felé. Nem sokkal később 2 japán ember állt a folyosón és más dolguk nem volt, mint üdvözölni mindenkit elhaladás közben... Az útlevél ellenőrzés előtt ki kellett tölteni egy emigrációs kártyát az utazás adataival, majd beállni a sorba, ahol útlevél beolvasás után ujjlenyomat vétel és fotózás következett - ezt 2 ember segítette. Ahogy ezzel megvoltunk 1 másik ember csak azzal foglalatoskodott, hogy irányított minket a szabad ablakokhoz, ahol az útlevél ellenőrzés megtörtént. Nem csak itt, máshol is találkoztunk ilyen plusz emberekkel, akikre nem is igazán lett volna szükség, de mégis ott voltak látszólag egy kis feladatért. Az útlevél ellenőrzés után még 1 nyomtatvány: vámáru nyilatkozat - majd bőrönd felvétel és kisétálás. Ezután már csak a reptéri expressz vonatot kellett megtalálni, jegyet venni rá és bevonatozni az Ueno állomásra az átszálláshoz. Automatából is vehettünk volna jegyet, de az élőemberes jegypénztárhoz mentünk. A segítségével választottuk ki a nekünk megfelelő járatot. Fizetésnél csak kp-val lehetett fizetni, de nem volt gond, váltottunk otthon előre. Odaadtuk a papírpénzt, ő berakta a gépbe, majd a gép kiszámolta és ki is adta a visszajárót. Jól meg lehet vele gyorsítani a folyamatot. A jegy vásárlással biztosra mentünk, olyan járatot választottunk, amihez volt közel 30 perces időtartalékunk - ez jó döntés volt, mert az előző járat pár perccel az érkezésünk után indult, de ha nagyon keressük az utunkat akkor lekéshettük volna. Jó 3/4 óra alatt be is értünk a városba - ehhez persze kellett, hogy 160-nal menjen és csak 3 állomáson álljon meg a 80 km alatt...

Nem Tokió lenne, ha nem egy manga várna a reptéren...

Keisei Skyliner jegy, 2580 jen a helyjeggyel együtt - a sima Narita express fele ennyi, de sokkal lassabb is, mert több helyen megáll

Pár életkép Tokió külvárosából

Mivel a Keisei Skyliner vonattal jöttünk be a központba, ezért a Keisei Ueno állomásról ki kellett jönni és egy 200m séta után a JR Ueno állomásra kellett bemennünk, hogy életünk első igazán shinkanzenes utazását átélhessük. Az állomásról kilépve pofán vágott minket a forróság, amit a magas páratartalom csak fokoz. És ha már pára: a repülőből kijőve is éreztem, de itt az utcán erősen szembejött egy ismerős szag - pont olyan, mint amit Zhuhaiba vagy Hongkongba érkezve éreztem. Azt hittem ez csak azon a részen jellemző, de nem csak Tokióban, utána is sokáig érezni. Valószínűleg a párás mikroklíma jellemzője.

Tokió, a Keisei Ueno állomásról kilépve

De vissza a JR Ueno állomásra. Egy kedves JR munkatárs segítségével megvettük az automatából a shinkanzenre a vonatjegyet, majd a beléptető kapukon bementünk a peronokhoz, ahonnan tovább kellett menni a shinkanzenes beléptető kapukhoz is, mert a shinkanzen egy külön szinten lévő állomásról indul. Itt is hagytunk egy kb. fél órás időablakot a vonat elérésére, úgyhogy néhány vonat indulását és áthaladását is megnézhettük még - 3 különböző szériájú és festésű shinkanzen képében.

Beléptetőkapuk a JR East állomáson

E5-ös sorozatú shinkansen

"Csókoljátok meg egymást!" :-) - egy E3 és egy E5 sorozatú shinkansen - csatolva járnak és valamelyik állomáson külön válnak útjaik - mi is ilyen összeállítással jöttünk Fukushimáig, és innen folytatták külön az útjukat

E7 szériájú shinkansen

Eljött a mi időnk és felszálltunk a vonatunkra. Amíg a reptéri vonat esetében volt dedikált helye a bőröndöknek, itt szinte csak a kalaptartó volt opció, amibe az én nagy bőröndöm nem fért be - illetve volt egy börönd tárolására kijelölt hely is, de onnan is félig kilógott a bőröndöm... Az Ueno állomástól Fukushima állomás kb. 280 km, amit 1,5 óra alatt tesz meg a shinkanzen - Tokióban 160-nal, utána egy szakaszon 250-nel, más helyeken pedig 270-nel repesztve. Nem egy Bzmot, na! Szinte nem is érezted, hogy megy a vonat, csak onnan tudod, hogy szalad melletted a táj. A MÁV erről csak álmodik...

272 km/h nyílt pályán

Fukushimában a szétcsatlakozás előtt

Na meg egy szelfi a vassal...

Pillanatok alatt elrepült az a 1,5 óra - nem volt nehéz, néztük a tájat és néztük, hogy mennyire más minden: falvak, kisebb városok, mezők, bambusz erdők... A hotel az állomás mellett van, pár perc gyalog, és már kezdődhetett is a becsekkolás a hotelbe - ez a szokásos módon ment, annyi különbséggel, hogy előre kellett fizetni, de azt sem a recepciós hölgynél, hanem az oldalt lévő becsekkoló automatánál. Illetve ezek mellett volt egy kis asztal, ahonnan be tudtad gyűjteni magadnak a szükséges szépészeti krémeket, eldobható borotvát, borotvahabot, fogkefét és az összehajtható(!) fésűt. A szükséges adminisztrációs feladatok után irány a szoba. Az én szobámban 2 db 140-es ágy van összetolva... Mint kiderült a Kurcziéban is. Na meg a csodás automata wc, ami ha akarod még ki is mossa az alfeled... A fürdőben amúgy van sampon, tusfürdő, így a recepcióra kirakott tisztálkodási, szépészeti dolgok azért vannak, hogy ne keletkezzen felesleges szemét, mert különben azt is el kéne dobni, amit csak feltételeznek, hogy használva volt. Illetve azt is megkérdezik, hogy milyen takarítást kérsz: napit, 3 napit vagy a tartózkodás alatt egyáltalán nem kérsz takarítást opcióval. Ez is kellően energia, eszköz és erőforrás hatékony.

Íme a szoba, előtérben a 2 hatalmas ágy

Fürdőszoba - a tükörben látszik a kád 

A mindent tudó wc...

Még nem próbáltam, csak elolvastam...

Most egy kis pihi, aztán elmegyünk enni valamit, majd jön az este és az alvás.