Az előző részben ott tartottam, hogy megérkeztünk az Asakusa-ban lévő 9 emeletes épületbe, ahol a 6. emeleten volt a szobánk (apartmanunk). Pihentünk egyet és célba vettük a Tokyo Towert. A metróállomást kis kitérővel értük el, ugyanis meg akartuk nézni a Senso-ji buddhista templomot és a Nakamise-dori street-et, ami gyakorlatilag 1 helyen van és 2 perc kitérő volt a metróhoz vezető úton.
Senso-ji templom együttes
Mivel már lement a nap, így igazán jó fotókat nem lehetett készíteni a templomról, nem is ez volt a cél, illetve a Nakamise-dori street üzletei is kezdtek zárni. Az alaposabb körbenézés és szuvenír vásárlást amúgy is másnapra terveztük. Az egyik keresztutcában azonban még bőven volt nyitva tartó üzlet (tulajdonképpen egy fedett bevásárló utca, ha elered az eső ide nyugodtan be lehet menekülni nézelődni) és éttermek is várták a turistákat, így mi is tettünk egy kört, végül egy udon kifőzdénél álltunk meg. Kurczi egy közepes adag Kake Udon-t kért amire rárakott még egy rántott garnélát. Én egy közepes Kitsune Udon-t kértem, ami annyiban különbözik, hogy rátettek még egy nagy szelet rántott tofut - én pedig megfejeltem még egy rántott garnélával, illetve egy rántott halrúddal. Ezért fizettem 1020 jent, vagyis kb. 2500 Ft-ot, de ezzel jól is laktam. Az udon leginkább annyiban különbözik a ramentől, hogy sokkal vastagabb és egyenes tésztája van, bár ahány régió annyi elkészítési módja van mindkettőnek.
Az egyik oldalsó bejárat a térre
A Nakamise-dori street kapuja késő délután
A keresztirányú bevásárló utca
Ebben az étteremben a pult körül szállítószalagon megy körbe az étel. Azt veszel le ami tetszik és a végén a tányérok száma alapján fizetsz.
És itt van hozzá az étlap - a különböző árkategóriájú ételek más-más színű és mintájú tányéron utaznak
Az általam választott udon - nem tűnik soknak, de jól laktam vele
Miután jól laktunk a térkép app által ajánlott Asakusa vonal megállója felé vettük az irányt, ahol kissé meggyűlt a bajunk a jegyautomatával, ugyanis a kijelzője kissé különbözött a már megszokottól és nem tudunk állomás név alapján jegyet venni. Miközben ment a tanakodás odalépett hozzánk egy hölgy és segítőkészen elmondta, hogy nézzük meg az automaták feletti térképen hova szeretnénk utazni, az állomásnévnél szereplő összeget válasszuk ki az automatán, majd fizessünk és már nyomtatja is a gép a jegyet. Azért a különbség, mert 9 vonalat a Tokyo Metro, négyet (köztük ezt is) a Toei Metro üzemeltet és ők más módszert használnak a viteldíj megállapítására. Nem tudom írtam-e, ahol akartunk mindenhol tudtunk fizetni kártyával, kivéve a metróknál, ott egyik helyen, egyik társaságnál sem fogadta el a gép a kártyánkat, így mindenhol maradt a készpénzzel való fizetés. Ha Japánba jössz, mindenképp hozz készpénzt és legyen közte bőven 1000 jenes, mert az automaták papírpénzből csak azt fogadják el. Az Asakusa vonal érdekessége még, hogy ezt a vonalat használja a két repülőteret, a Hanedát és a Naritát összekötő közvetlen vonat is, így arra ezeken az állomásokon is fel lehet szállni.
A metróról a Daimon állomáson kellett leszállni, innen egy rövid sétával lehet eljutni a Tokyo Tower-ig. Mivel már este volt, így az útba eső Zojo-ji templomot nem tudtuk megnézni, de lehet teszünk egy kitérőt a reptérre menet, mivel a reptéri járat a közeli Hamamatsucho állomásról fog indulni. A Tokyo Tower-től színesebb kivilágítást vártam a neten látott képek alapján, de csak az amúgy is piros-fehér acél szerkezet kapott esti fényt, s csupán az egyik szinten futott körbe egy lila fénycsík. Felmenni ide sem akartunk, elvégre a várost már láttuk felülről a Tokyo Metropolitan Government Buildingből, így a hazatérés mellett döntöttünk. Metrózás vissza Asakusába, séta a szállásra, fürdés, alvás. 34000 lépés volt a lábunkban a nap végére...
Tokyo Tower
Tokió metró térképe, kicsit szemléletesebben, mint általában látható
Tájékoztató tábla Daimon állomáson - itt is megnézheted, hogy 1-1 állomáson hol és milyen kijárat van, így a gyorsabb kijutás érdekében eleve abba a kocsiba tudsz beszállni, ahonnan a leggyorsabb a kijutás, átszállás
A metróállomáson rám jött a szükség, így meglátogattam a legkisebb helyiséget - gyermekmegörző a fülkében, hogy nyugadtan végezhesd a dolgodat
Tokyo Skytree kivilágítva
És egy másik kereszteződésből nézve is
Mivel a tervezett látnivalók közül a legtöbbet letudtuk előző nap, így nem siettünk a felkeléssel, de fél 10-kor már úton voltunk. Az egyik kisboltban vettünk némi harapni valót reggelire és elsétáltunk a Senso-ji templomhoz.
A szállásunk mellett parkolt ez a kis keicar furgon
Ha nem látom nem hiszem el: sikló visz fel a 2. emelet magasságába, hogy ne kelljen lépcsőzni...
Sokkal jobb fények voltak a fotózáshoz, nézelődéshez, mint előző este. Már javában égtek a füstölők, az emberek mondták az imáikat, írták vágyaikat, köszönetüket. Meglepett az emberek sokasága ilyen korai órán, mert az üzletek még csak akkor kezdtek nyitni, bár később még több turista érkezett... A templomba itt be lehetett menni (a szent részbe persze itt sem), fotózni is lehetett és a két első sarokban itt is megvoltak a kegytárgy árusító helyek, ahogy otthon is találkozni velük nevezetesebb helyeken.
Az oldalsó kapu - mennyivel szebb délelőtti fényekben!
Senso-ji templom
Balra a Senso-ji Hozomon kapu, jobbra az 5 emeletes pagoda
Senso-ji Hozomon kapu
Nem a telefon a hibás, a füstölők füstje száll bele a képbe
Senso-ji templom
Kegytárgy árusok
Senso-ji Hozomon kapu, tőle balra a Tokyo Skytree
Ha háttal állunk a templomnak, akkor jobb kéz felől láthatunk egy 5 emeletes pagodát, velünk szemben pedig a Nakamise-dori street vár ránk az édesség és ajándéktárgy üzleteivel. Bőven találni itt hűtőmágnest, evőpálcikát, integető macska szobrokat, de kimonót is vehetünk ajándékba. Egy egyik üzletben még parókát is árulnak, pont olyat, amilyeneket a régi Japánról szóló filmekben látni. Igaz azokat nem mindenki fogja megvenni a 6 számjegyű áruk miatt...
Képek az ajándék boltokról a Nakamise-dori utcán
Shinkanzen "lego" is van
Vásári forgatag
Balra szivacsból játék, jobbra a kirakatban díszkardok
A parókák sem maradhatnak el
Evőpálcikák
Itt is
Süti készítő gép
Integető macskák
Ki emlékszik, mit tanultunk róluk az előző részben a Tokyo Metropolitan Government Buildingben?
Szumós szobrok...
A Kaminarimon kapu a Nakamise-dori utca elején
A megfelelő számú ajándéktárgy begyűjtése után a hazaindulás mellett döntöttünk. Az utca végén már látszottak a riksák, a metró kijárattal szemben egy srác udvariasan hirdette is a szolgáltatást. Gondoltam, hogy az előző esti néhány riksa sorakozik fuvarra várva, de annál sokkal többen voltak. Nekik ez itt biznisz, itt a templom, a bevásárló utca, nem messze a folyóparton a park, az autóforgalom is tűrhető, így simán el tudnak közlekedni a környéken. Aztán egyszer csak megjelentek a gokartos turisták. Nem is egy csapat jött így. Még csak 11 óra volt, de tűzött a nap és már meglátszott rajtunk is. A következő kereszteződésben a zöldre várva odalépett egy srác és tök jó angolsággal közölte, hogy milyen meleg nap a mai. Megerősítettük az igazát, amire egyből jött is a válasza, hogy neki van egy megoldása, béreljünk riksát és nem kell gyalogolnunk. Alig bírtuk lerázni. :-P Az Uenoig kb. 30 perc sétát jósolt a navigáció, nagy részét szerencsére árnyékban tudtuk megtenni. Az állomás mellett egy filmforgatásba is belebotlottunk, valószínű az előző nap az East Gardennél forgatott film vagy sorozat folytatása volt.
Riksa utazás árlista - 10-től 180 percig, 4000-től 56.000 jenig
Tokyo drift - gokartok, riksák és hátul az arany...
A házak között szerényen megbújó Hoon-ji buddhista templom
Filmforgatás
Mielőtt vonatra szálltunk volna az Ueno állomás mellett lévő parkot is megnéztük. A parkban több múzeum is található, például az Ueno Royal Museum, a Nyugati Művészetek Nemzeti Múzeuma, a Természet és Tudomány Nemzeti Múzeuma vagy a Tokiói Nemzeti Múzeum (a teljesség igénye nélkül). A park nyugati felén található az Ueno Állatkert, illetve egy tó is. Ennek egyik részén lehet csónakázni is, a másik részét viszont gazdagon borítja a lótusz. Kínában alacsony növésű lótuszokat láttam, max. 20-30 cm átmérőjű levelekkel. Itt nem volt ritka a 2 méter magasra és 60-80 cm átmérőre megnövő levél, amik fölé nyúltak még a virágszárak.
Tokiói Nemzeti Múzeum
Bálna a Természet és Tudomány Nemzeti Múzeuma előtt
És egy gőzmozdony az épület másik oldalánál
Pakisztán-Japán barátság fesztivál
A kép címe: Gondolkodó ember a wc-n ha kint maradt a telefon
Lótusz, amíg a szem ellát
A tavon sziget, a szigeten templom
A templom mellett egy kis árnyékos pihenő - az Ueno park és környéke volt a 3. hely, ahol padokat láttunk
Elvirágzó lótusz és a magház
És a tokiói búcsút is megtaláltuk... :-P
Itt nem pálcikára, hanem halványgyenge légpuskába rakott "hatalmas" szivacsgolyóval kell lelőni a terméket a helyéről...
Kicsit arrébb a vasárnapi zsibibe is belefutottunk... :-P
A majom a produkciója során jobbról felfutott, szaltózva átugrott a túloldalra, majd a hátul lévő oszlopra felmászva annak tetején kézen állt - sajnos én ebben látom az idomítás szenvedéseit is... :-(
A parkban és a tó körül tett sétánk után viszont már tényleg az állomásra mentünk, nagyon melegünk volt már és erősen tűzött a nap is. Japánban ez a július volt a legmelegebb az elmúlt 126 évben - az augusztus sem lesz hűvösebb... Mivel Fukushimában volt egy kis malőr a jegyvásárlással, ezért Tokióban ismét segítséget kértünk, de most már figyeltünk, hogy miként kell csinálni! :-D
Az állomás előterében lézervágott, összerakható fa játékok - igényesebb kivitelezés, mint amivel eddig találkoztam
Rövid várakozás után indult is a vonat. A 731 férőhelyes szerelvény ismét teli volt. Mivel vannak úgynevezett Hayabusa járatok is, amik még ritkábban állnak meg és 320 km/h az üzemi sebességük, és Fukushimán is csak átrobognak, ezért a vonatról leszállva elmentünk a peron végére, hátha sikerült egyet elkapni és levideózni. A peron végén állt egy srác egy kis fényképezővel. Csak biccentettünk egymásnak. Amikor látta, hogy lefotózom a vonatot mosolygott. Amikor látta, hogy nézem a vágányokat, akkor egyre többször nézett rám és egyre jobban mosolygott. Tartotta a fényképezőgépet, nézett, mosolygott, és megértettem, hogy üzenni akar. Vettem is a telefont, videó üzemmódra állítottam, és én is a vágányok felé tartottam a telefont. Pár másodperc múlva meghallottam az egyre erősödő dübörgést. Rányomtam a start gombra és 1 mp múlva elrobogott előttünk a shinkanzen 320 km/h sebességgel. Alig 3 mp-et töltött a képben a 10 kocsis 253 méter hosszú szerelvény...
Apropó shinkanzen! Csendben kell lenni rajta. Vagyis nem kell csendben lenni, csupán annyira halkan beszélni, hogy másokat ne zavarj. Ahogy zenét is csak olyan hangerővel hallgass a fülhallgatóval, hogy azzal másokat ne zavarj. De ugyan ez van a metrón is, külön felirat hívja fel rá a figyelmet... Miközben utaztunk hazafelé hívott a párom (Viber-en, mert a sima telefon nagyon drága lenne, az internetre is van egy világ csomag, amivel azt lehet mondani, hogy megéri). Azért, hogy ne zavarjam a többi utast kimentem az előtérbe. Akkor láttam, hogy 3 féle wc van 1 helyen: van egy fülke a férfiaknak piszoárral, mellette van egy férfiak és nők által is használható wc, illetve velük szemben van egy csak nőknek. Mindezt színkódolással is jelzik.
Na de vissza. Amikor visszaértünk egy gyors tusolás után bevásárlás következett. Míg ettem az uzsonnát-vacsorát elkezdtem írni a beszámolót, de a kajakóma találkozott a hétvégi fáradtsággal, így némi szenvedés után korán lefeküdtem aludni. A hétvége alatt több, mint 400 képet csináltam, abból kellett válogatni a posztokhoz is...
