Szerencsésen hazaértünk, ezt a posztot már itthonról írom, kipihenve magamat. A tokiói hétvégés posztom végén említettem, hogy ha az idő engedi, akkor a haza utazás napján még megnézzük a Tokyo Towert is. Nos, ennél sokkal több élmény lett belőle a toronnyal, templommal, monorail-lel, R2-D2-val.
Kényelmesen megreggeliztünk és kimentünk a vasútállomásra. A jegyvásárlás most már gond nélkül ment, a vonat megint fullon volt mert kezdődött az Obon-hét, amikor az emberek visszatérnek szülővárosukba, gondozzák őseik sírját és ajándékokat, ételt visznek a Buddha-oltárhoz, hogy visszatérő szellemeik jól tudjanak lakni földi ittlétük alatt. Volt időnk bőven, sietni sem akartunk, így olyan vonatot választottunk, ami előtt még volt időnk nézegetni egyet az állomáson. Sikerült 2, az állomáson csak átrobogó shinkanzenről is videót készítenem. Most jobban figyeltem, a peron is üres volt, így ráláttam a vágányokra és már messziről észrevettem a közeledő szerelvényt. Bocs, hogy mindig visszatérek a témához, de időnként gondolkodtam rajta, hogy milyen jó lenne eljutni Japánba és ha már ott vagyok, akkor utazni a shinkanzennel is - és ekkor már a 4. utamra készültem... Az álmok valóra válnak... :-)
Egy E5-ös és egy E6-os shinkanzen közös utazása
"Figyelem, figyelem! A harma... - mindegy, már elment!"
Ülés elrendezés az E5-ös shinkanzenen - a végállomáson irányba forgatják őket, így mindig mindenki előre néz
A kapaszkodóra nem csak azt írják ki, hogy melyik kocsi melyik ajtajánál állsz, de ezt megteszik Braille-írással is
A Tokió állomás a legutóbb is zsúfolt volt, nem volt kedvünk ott keresni az utunkat 2-2 bőrönddel, így a kevésbé forgalmas Ueno állomáson szálltunk le és a Yamanote vonalon utaztunk a Hamamatsucho állomásig, ahhonan délután utaztunk tovább a reptérre. A kollégánk mondta, hogy amikor ők voltak kint, akkor betették a csomagjaikat a coin-locker-ekbe, vagyis a csomag megőrzőkbe és úgy mentek várost nézni. Nos, a Hamamatsucho állomáson is vannak ilyen megőrzők, csak mindegyik tele volt (kivéve a kisméretű táskák fiókjai) és azt is elfelejtette mondani a kolléga, hogy ezeknek az ára 500-1000 jen között mozog... Habár nem volt szimpatikus, hogy 2500 Ft-ot fizessek egy bőrönd megőrzésére, tettünk egy kísérletet az amúgyis útba eső és pár száz méterre található Daimon metróállomásnál is - sikertelenül. Úgyhogy nem volt mit tenni, megindultunk a 10 perc sétára lévő Zojo-ji templomhoz és a mögötte lévő Tokyo Towerhez. A templom kapujával szemben volt egy kis park padokkal, úgyhogy ott leparkoltunk és külön-külön néztük meg ezeket a helyeket. Bőrönddel lehet, hogy a rendőrök utánunk eredtek volna, így viszont nem volt semmi gond.
A templom, ahogy máshol is, nem csak önmagában áll, rengeteg épület veszi körül. A templom előtti parkban szobrokat, emlékhelyeket találni, mögötte egy kert és temető is található. Egy oldalsó rész elég szimpatikusnak tűnt a térkép alapján, japánkert jelenlétére utaló fotók voltak feltöltve - odaérve viszont egy gondozatlan terület fogadott. :-(
Tokyo Tower és Zojo-ji templom
Ember nagyságú harang
Kb. 8cm átmérőjű bambusz szár
A lehangoló park, bár ez nem is lett volna annyira japánkert jellegű
A templom parkja mögötti út túloldalán egy kisebb dobon található a Tokyo Tower. Eleve többcélúnak tervezték, a torony alatti részen található egy hatalmas látogatóközpont ahonnan a toronyba fel lehet menni és gondolom itt kaptak helyet a rádió- és TV-antennák elektromos központjai is. Nem tudom máskor is vannak-e rendezvények, most a gyerekek szórakoztatására vízzel tölthető ugrálóvár és egyebek is megtalálhatóak voltak az épület körül.
Tokyo Tower - távolabbról magasabbnak tűnik
Egy kis szentély a torony előtti út túloldalán
És vissza a templomhoz, ez a mögötte lévő temető
A gyermekek gondozó istenei - piros sapka, piros kötény és szélforgó, nehogy megfázzon a fejük
A "parkolónk" és a torony közötti utat 15 percre saccolta a google, én azért eltöltöttem itt közel 1 órát, mire mindent megnéztem. Miután Kurczi is tett egy kört elindultunk vissza az állomásra. Közel 15 óra volt már és útközben láttunk egy helyet, ahol ebédelni terveztünk. Az étterem előtti automatánál csak Tokió kártyával vagy bizonyos appokkal lehetett volna fizetni, de szerencsére bent volt bankkártyás és készpénzes masina is. Mindketten udon levest rendeltünk, nekem elég is volt, ő még utána rendelt egy tál rizst is. Bőven volt még időnk, mert a vonat is negyed óra alatt kiér a Haneda reptérre és a gépünk is 21:40-kor indult, így még valami látni való után néztünk. A vasútállomás túloldalára mutatott a térkép egy parkot (Kyu-Shiba-rikyū Garden), így becéloztuk azt. 150 jen volt a belépő (nincs 400 Ft) és a bőröndöt is be tudtuk adni ingyen megőrzésre. A park pedig az általam oly vágyott japánkert volt! Itt éreztem, hogy a hazautazás napján végül megérkeztem Japánba. :-D
A japánkert bejárata a hátunk mögött - az élményért 150 jent kellett fizetni, de megérte!
Innen viszont már tényleg a vonathoz, onnan pedig a reptérre mentünk. Több módon is el lehet jutni a Hanedára, mi a monorail-re szavaztunk, mondván, hogy a magasvasúttal többet láthatunk a városból. Monorail szerelvényből is többféle közlekedik, a piros csak a végállomáson és a termináloknál áll meg, a narancssárga megáll még az első 3 megállóban is, a zöld pedig minden fűnél és fánál. Időnk volt, ezért nem préseltük be magunkat az állomáson várakozó piros szerelvénybe, hanem a következő zöld járattal mentünk ki a reptérre. Ez kevésbé népszerű a reptérre igyekvők körében, így bőven volt helyünk, sőt, közvetlenül a vezető mögé tudtunk leülni és csak egy plexi fal választott el tőle, így az "utat" is láthattuk. Kb. félúton félre kellett állnunk, hogy a következő piros szerelvény beelőzhessen minket, így a vágány váltást is első sorból nézhettük végig.
Indul az előző monorail járat - a túloldalon a kiszállás, ezen az oldalon a beszállás van
Vezetőfülke itt még vezető nélkül
Utazás a csatorna felett
A szembe jövő szerelvény
A vezető mutatja magának, hogy melyik állomásra érkezünk, mikor kell odaérni és mikor kell indulni. Ezt minden állomásnál megteszi. A repülőn a sztyuvik is végigmutatták, hogy melyik bőrönd tároló rekesz sort ellenőrzését végzik. A shinkanzenen a kaller is végignézte az ajtók állapotát és ő is mutatta, hogy éppen mit néz. A neten látni videókat japán mozdonyvezetőkről, ők is mutatják, hogy éppen melyik jelzést, melyik lámpát vagy épp útátjáró lezárt sorompóját nézik, ellenőrzik.
Kitérőbe állás - előttünk váltott sávot a berendezés
A reptérre kiérve nem volt nehéz megtalálni a terminált, de fura volt, hogy csak kevés járathoz volt kiírva konkrét check-in ablak, a miénkhez szerencsére a PQR fel volt tűntetve. A vonattól felmenve aztán megláttuk a hosszú és még annál is hosszabb sort az A, B, C biztonsági ellenőrzés közelében lévő ablakoknál és poggyász feladó automatáknál. Nem volt kedvünk végigállni a sort, így leültünk. Volt még vizünk is, azt sem akartuk kidobni a biztonsági ellenőrzésnél. Nézegettem a bőröndöm, volt benne minden is, gondoltam, hogy jó lenne körbe fóliáztatni, ezért elindultam egy felfedező útra. Ekkor találtam meg egy szinttel feljebb a PQR check-in ablakokat, ahol csak az ANA (a japán légitársaság) utasai tudtak becsekkolni - mi is azok voltunk, mert hiába a Lufthansa oldalán vette a cég a jegyet, a légitársaságok code-share rendszere miatt mi is az ANA járatára kaptunk jegyet. Végül nagyjából 2 órával a járatunk indulása előtt leadtuk a bőröndjeinket és átmentünk a biztonsági ellenőrzésen. A duty free shopokat kihagytuk, helyette az itt is megtalálható ital automatákból vettünk magunknak vizet. A poén az, hogy a víz és az üdítők is ugyanannyiba kerültek, mint kint a városban. (Pár éve Pesten a reptéren a fél leteres víz 900Ft volt, most Bécsben 2,9 euró, Frankfurtban 4,3 euró...) A beszállókapuhoz érve jött az igazi meglepetés: nem akármilyen géppel, hanem az ANA Star Wars-os, R2-D2 festésű gépe várt minket! De a gép nem csak kívül R2-D2: bent az ülések fejtámla takarója is R2-D2 mintás, a kávét R2-D2-s pohárban szolgálták fel a R2-D2 mintás kötényt viselő stewardess-ek, a kapitány R2-D2 hangjával és 3PO-val üdvözölt minket és az utazás végén egy emlékkártyát is kaptunk, ami igazolja, hogy ezzel a különleges géppel utaztunk.
Automaták a reptéren a terminálon belül - a szendvics, a víz, az üditő pont annyiba kerül, mintha az utcán venném meg - itt nem a lehúzás megy
R2-D2 festésű gép
A fejtámlák is R2-D2-sak
És a kötény is R2-D2 mintás
Az ülésbe épített monitor távirányítójába épített kártyaolvasó a gépen történő vásárláshoz
Reggeli a gépen - a zöld nem tudom milyen zöldség, mellette hal, amellett tojás egy pici paradicsommal és egy fej gombával. Az angolszalonna nem olyan füstölt, mint a magyar. A vegyes saláta teljesen rendben. Gyümölcsként egy kis alma és ananász.
És az utazás végén az emlékkártya
Tokióból Frankfurtba a jelenlegi helyzetben gyorsabb kelet felé repülni, így mi is arra indultunk el, a Csendes-óceán, majd a Bering-tenger felett repülve értük el Alaszkát, majd Kanada és Grönland felett elhaladva Anglia és Norvégia között közelítettük meg Frankfurtot. Ezzel az úttal már elmondhatom, hogy körberepültem a Földet, még ha nem is ugyanannak a szélességi körnek a mentén tettem ezt. Az indulás előtt néztem a sarkifény előrejelzést, hátha sikerül újra látni, csak azt felejtettem el, hogy északon az útvonalunkon ilyenkor alig pár órára megy csak le a nap, így esélytelen is volt látni... Szerencsére a Japántól keletre lévő tájfun nem szólt bele az indulásunkba, így Frankfurtba is időben érkeztünk. Frankfurtból aztán az Austrian gépével jöttünk haza, s bárlátható volt, hogy valamivel később tudunk csak indulni Bécsbe mégis időben érkeztünk. A poggyász átvételhez percek alatt leértünk, aztán várhattunk 20 percet mire megjelentek a bőröndjeink, össze-vissza, ahogy épp a szalagra érkezett. Japánban erre is figyeltek és volt rá külön ember: a rendezetten kiérkező bőröndök ha esetleg elfordultak a szalagon, akkor ő irányba állította... Szerencsére a mi bőröndjeink az elsők között jöttek, így a reptérről is hamar kijutottunk.
Most jön szűk 2 hét kemény munka, aztán megyünk vissza Sakatába, igaz már egy kicsit többen... Terveim szerint arról is beszámolok. :-)
