Eltelt 2 hét és újra itt vagyok Japánban. Régen csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán majd... aztán a cég jóvoltából rövid időn belül másodszorra is. Ugyanazzal a kora délutáni géppel jöttünk, mint múltkor, így készültem rá, korán keltem, hogy az "ebéd" után rám törő álmosságot kihasználva tudjak aludni picit. Sikerült is kb. 2 órát aludni, majd amikor otthon már este 10 körül járt az idő ismét sikerült aludni 1-1,5 órát, így nem épp kipihenten, de nem is hulla fáradtan érkeztünk Tokióba másnap reggel 8:30-ra, ami otthoni idő szerint 1:30. Egy hónapja Fukushimába a leggyorsabb és legkönnyebb eljutási mód a shinkanzen volt, Sakatába viszont repülővel célszerűbb jönni, mert egy kb. 40 perces repülő útról van szó, míg shinkanzennel min. 4óra és egy átszállás lenne. Viszont Sakatába a Shonai Airportra csak napi 4 járat van a Hanedáról (csak ez és semmi más forgalom a Shonai-on), a reptér váltás miatt (mi a Naritára érkeztünk) a 11:05-ös járat esélytelen volt, maradt a délutáni 16:05-ös járat, így viszont volt egy csomó időnk Tokióban.

1 hónapja is pont ezzel a géppel jöttünk Japánba

Úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az Uenora és körbenézünk a parkban. Amíg ültünk a reptéri járaton és néztem a tájat az jutott eszembe, hogy ez olyan, mintha haza jönnék: ismerős a táj, nem rég utaztam itt, stb. Valószínűleg ha 1 év múlva jöttem volna nem lett volna ez az érzés ebben a formában. Aztán hasonló érzésem volt az Uenon is, hogy ismerősen mozgok, mintha évek óta minden nap jártam volna arra. 

Kicsi házak a vonatból - háttérben feltűnik a Tokyo Skytree is

Mivel közeledett a dél és kezdtünk éhesek lenni, ezért első körben egy éttermet szerettünk volna keresni, de sokat nem kellett mennünk, a zebra túloldalán lévő kifőzdébe tértünk be udont enni. Mindenképpen az étlapról készült fotóval szerettem volna elmagyarázni, hogy mit szeretnék kérni és csak később esett le, hogy a csaj angolul kérdezett. Persze, Tokió turista célpont és az Ueno is egy egész forgalmas csomópont, itt hiba lenne angolul nem tudó alkalmazottakkal dolgozni.

Kitsune udon, extra feltétként a rántott garnélával

Az udon elfogyasztása után a park felé vettük az irányt, de megint nem sikerült az egészet bejárni, mivel a tó mellett sétálva ismét nagyon forrónak ítéltük a napot, így a parkban való további sétáról le is mondtunk, inkább üdítőt és jégkrémet vettünk az egyik kisboltban.

Ez a vízesés a múltkor fel sem tűnt az Ueno parknál lévő tó mellett - persze, mert előtte volt a céllövölde

Úgy döntöttünk, hogy a városnézésből ennyi elég is lesz, így levonatoztunk a monorail végállomásáig és a jegyek megvásárlása után a Haneda felé vettük az irányt. Az online becsekkolással nem akartunk bajlódni, mivel az otthonról indulással volt nagyjából egy időben, gondoltunk majd megtesszük a reptéren, az ülőhelyek elhelyezkedése nagyjából mindegy egy 40 perces útra. Na, erre majdnem rá is fáztunk, mert a csoportos becsekkolást nem engedte a rendszer, az egyesével próbálkozásnál pedig kiderült, hogy egyikünknek nem jutott hely... Az egyik kolléga megjegyezte, hogy az idén még nem volt olyan utazása, ahol ne akadt volna valami probléma. Végigvártuk a sort, s szerencsére találtak szabad szabad helyet a gépen. Ekkor jegyezte meg az egyik kolléga, hogy már csak az kellene, hogy 3 órát késsen a gép! És lőn, a kimondott szónak teremtő ereje légyen, s ha nem is 3 órával, de nagyából 1 órával később sikerült felszállnunk a néhány csatlakozó gépről érkező utas jóvoltából...

A Hanedán az 5. emeleten van egy kilátóterasz - a múltkor R2-D2-val repültünk, most megnézhettük a másik Star-Wars gépet is

Tokió egyik külvárosa a magasból

A sakatai reptérről tudni kell, hogy csak nagyon tapasztalt pilóták repülhetnek ide a turbulenciák és a szélnyírás miatt. A mi utunkat még az eső is nehezítette, fél úton felhőben is repültünk. Már elég közel voltunk, a pilóta a tenger felett leszálló irányra állította a gépet, de fura volt, hogy a reptértől 10 km-re még 2500 m-en voltunk, így sejtettem, hogy ebből most nem lesz leszállás. Elrepültünk a reptér felett, majd visszafordulva kb. 20 km alatt elfogyasztottuk a magasságunk felét, az ismételt leszálló irányra állás után pedig most már tényleg le is tette a pilóta a gépet, bár ez sem volt egyszerű, mert a pályán lévő víz miatt a földet érés után kicsit megúszott a gép és elkezdett jobbra fordulni, de a pilóta ügyesen korrigált. Na, ezért (is) kell ide tapasztalt pilóta. Nagyjából egy játék reptérről van szó (napi 4 pár járathoz nem is kell több), külön gurulóútja sincs, a kifutópálya végén fordul vissza a gép és gurul a pálya közepénél lévő terminálhoz.

A folyótól északra Sakata

Ott a terminál, mi pedig taxizunk a kifutópályán

Mire a gépből kiszálltunk az első adag bőrönd már érkezett is a szalagon, a mieink közül 2 az első körben, 3 a második körben jött. Az előzetes egyeztetések során 2 taxit kértünk a reptérre, de csak 1 kisbusz jött, aminek a hátuljába a 2 legnagyobb bőröndöt tudtuk csak betenni állítva, a többit magunk elé kellett bepréselni a kocsiba és a hátsó ülésre is csak a középkonzolon való átmászás után jutottunk be... Sötétben, szemerkélő esőben érkeztünk meg a hotelhez. Itt sikerült előre tolni a középső üléseket, de nem sikerült előre hajtani őket, így a kiszálláshoz nem volt elegendő hely. Végül a sofőr és még egy emberke segítségével sikerült rájönni, hogy a középkonzol lehajtható, így szűkösen, de ki tudtunk szállni a kocsiból...

A hotel neve Rich and Garden Sakata, amiből az aula kinézete alapján a rich (gazdag) még érthető, de a garden-t (kert) nem igazán találtuk sehol... A szoba kb. 8 m2, plusz a fürdő fürdőkáddal. Szekrényt nem talált egyikünk sem, csak egy bőrönd tárolásra használható kempingszékszerűséget... Mindegy, elvagyok ezzel is, csak a használható hely csökkent le így drasztikusan...

A hotel aulája

És a szoba a bejárati ajtóból - igen, az ágy faltól ablakig ér