Este viszonylag hamar elaludtam, de éjszaka párszor felébredtem, igaz egyből vissza is aludtam. Reggel 6 körül kezdett ébredezni a társaság. Még az elsők között kászálódtam ki az ágyból, így nem kellett sorban állnom a fürdő-WC előtt. Összeraktam a hátizsákot és kiültem az alberge elé reggelizni, még abból, amit Ferrolban sikerült vennem szombat délután. Közben elment egy pár, illetve 2 srác is kiült átgondolni a napot. A lányoknak nem szóltam, gondoltam ha jönni akarnak akkor úgyis sietnek. Mire végeztem a reggelivel addigra 7:20 lett, így ismételtem az előző napi indulás idejét.

Az éjszaka kicsit zajosra sikerült, vagy 3x felébredtem, de összességében sikerült aludni. 6-kor ébredtem, szinte az óra nélkül. Most az előző napi vásárlásból csináltam reggelit, bepakoltam a táskát és elindultam. Kicsit tanácstalan voltam, hogy a kulcsot hol adjam le, de végül egy idősebb spanyol házaspárral kiokoskodtuk a dolgot: volt egy postaláda a lépcső alján, oda kellett bedobni. Még pecsétet is sikerült szerezni a Credencial-ba. Bár indulhattam volna hoteltől is, de én mégis lementem a partra. 7:20-kor indultam a kezdő kőtől.

A Camino Inglés-nek 2 hivatalos kezdőpontja van, A Coruna és Ferrol. Az első nekem nem játszott, mert 80 km körül van a táv és min. 100 km gyaloglás után állítják ki a Compostelát, így maradt a 120 km-es ferroli út. Nem a Compostela a motiváló erő, de ha már Santiagoba érek be, akkor azt is ki szeretném váltani. 

Budapestről madridi átszállással jutottam el Santiago de Compostela repterére. Ami a furcsa volt, hogy 21:35-kor ragyogó napsütésben szálltunk le - de ez van, ha az ember az időzóna keleti feléből a legnyugatabbikba érkezik... Kicsit aggódtam otthon a szállás miatt, mert 23:00-ig lehetett bejelentkezni és ha késett volna a gép, vagy lassan jutok ki a reptérről, akkor a reptéri transzferrel 23:10-re lettem volna a belvárosban, 10-15 percre a szállástól...

Beszállás!

Itt ülök a reptéren és várom Ibit (értsd: Iberia Airlines madridi járata). Az időmbe belefér, így írok picit (készültem is rá :-) ). Kezdésnek jöjjenek egy kicsit a számok, a végén pedig a felszerelés.

Szóval El Camino. Több féle útvonal létezik, a legtöbb Spanyolországban indul, van néhány külföldről induló is, de a közös bennük, hogy mindegyik Santiago de Compostela-ban végződik. A legnépszerűbb (és ha szóba kerül az El Camino, akkor a legtöbben erre gondolnak) az El Camino Frances, ami Franciaországból, a határ közeléből indul és a Pireneusokon vezet keresztül az első 1-2 napon, majd 2-300 km mélyen vezet az ország belsejében. A legnépszerűbb, mert 2018-ban 186 ezren (!) ezen az útvonalon érkeztek Santiagoba. Ez kb. napi 1000 ember - azért azt tegyük hozzá, hogy az utolsó 100 km megtétele után már kiállítják a compostelát, szóval ez a létszám ott ennyire erős, az út többi részén ennek kb. a felével kell számolni.

Közeledik az indulás napja, biztos jön a kérdés, hogy miként állok a készülődéssel? Nos, múlt héten elkezdtem összeírtni, hogy mit is akarok vinni és mit kell még vennem. Ebből a legfontosabb tétel volt a hátizsák, mivel kimondottan túrázásra, pláne több napos útra való hátizsákom még nem volt, úgyhogy csütörtökön bevetettem magam a Decathlonba. Volt egy akciós, jól kinéző kékes-zöldes 40 literes zsák, de hosszas gondolkodás után végül egy drágább 30 literesre esett a választás. Egyik ok, hogy az olcsóbbik zsákon csípőnél és a lapockánál szivacsos betét volt, illetve az alja is kicipzározható volt. Sokan azt mondják, hogy ez azért jó, mert nem kell az egész zsákot kipakolni, ha valamit az alján keresel - viszont itt semmiféle biztosítás (pl. lelakatolhatóság) nem volt. A drágább zsák esetén az egyik oldal cipzározható le az aljáig, így a hatás majdnem ugyan az, a hátán viszont jól merevített háló van, ami biztos eltartja 2-3 centire a zsákot a háttól, így nem izzad meg az ember háta. Került még a kosárba egy ököl méretűre összecsomagolható kis hátizsák is, amit majd a repülőre viszek fel magammal (a nagy hátizsák lecsomagolva a gép hasában fog utazni) benne az értékesebb cuccokkal. Ezen kívül 2 0,8 literes kulacs is utánam kiáltott, hogy velem jönne. És egy gyorsan száradó mikroszálas törölköző is... A többi dolgot csak megnéztem, a vásárlást halogattam.

Hosszú hallgatás után újra szólásra nyitom a szám. :-) A kínai életemről szóló blog lezárása után nyitottam ezt, azzal a céllal, hogy az utazásaimat, kirándulásaimat bemutassam. Megvallom őszintén, hogy bár voltak kirándulásaim, de az írás elmaradt. :-( Míg Kínában rengeteg időm volt munka után, itthon azért mindig volt elfoglaltság is, így a blog háttérbe szorult... Na de most!

A Blog indító bejegyzésben említettem, hogy távoli cél az El Camino del Norde. Nos, bár jó fej főnökeim vannak, úgy érzem, hogy a jelenlegi munkahelyi helyzetben nem fér bele, hogy 1,5 hónapra nélkülözni tudjanak, így alternatív megoldásra van szükség. Azt nem tudom, hogy az El Camino ötlete mikor merült fel bennem először, de az biztos, hogy az egyik ismerősöm 2015-ben végigment az Északi úton (El Camino del Norde), így onnantól a klasszikus El Camino helyett az Északi út volt a célom, és minden ősszel elhatároztam, hogy akkor a következő nyár elején kérek fizetetlen szabit és elindulok - de ez mindig meghiúsult. Azt láttam, hogy az a másfél hónap idén sem lesz meg, így az Út megint halasztásra került. Az idei szabi tervezéskor a pünkösd utáni 4 napra írtam be szabadságot, de különösebb úti tervem nem volt, viszont kb. 1 hónapja érzem, hogy elfáradtam, elfáradt a lelkem és jó lenne valahova elvonulni. El is kezdtem tervezni az utat arra a 9-10 napra, de rájöttem, hogy június 15-én nekem itthon kell lennem, így a terv borult. És ekkor jött a gondolat, hogy akkor legyen az El Camino - miniben.

Kicsit megkésve bár, de itt a folytatás - késlekedésem okáról egy későbbi posztban. :-)

Miután végigaludtam az éjszakát vonaton és körülnéztem Zürichben és Badenben, némi agyalás után szombati programnak a Fronalpstock-ot szemeltük ki kirándulásunk céljának. Eredetileg a Pilatus volt a tervem a fogaskerekű vasútja és Luzern közelsége miatt, de Bori az "Ó, az nem nagy szám!" felkiáltás után 2 másik helyet mutatott nekem és abból ez volt szimpatikusabb. (Mivel sosem voltam ott, ezért valószínűleg a Pilatus-t is élveztem volna, ráadásul kínai turistából is van elég, szóval a Kína hiányomat is lehetett volna csillapítani. :-P :-D ) Este meg is beszéltük, hogy időben indulunk és kitűztük célnak a 9 órát. Bori és Klári ezt kissé optimistának vélte és 12 órai indulásra rendezkedtek be... :-D

A másnapi ébredéssel nem volt gond, de a reggeli készülődés és beszélgetés elvitte az időt, így a lányoknak majdnem igaza lett: fél 12-re értünk oda hozzájuk. :-P Egy kényelmes, kb. 50 perces út várt ránk autópályán, de észre sem vettem, mert beszélgettünk és közben nézelődtem.

Ahogy azt meglebegtettem, a hétvégén útra keltem és körülnéztem egy kicsit Svájcban. Nem volt teljesen előzmény nélküli, mert már sok-sok hónappal ezelőtt megbeszéltük Ágival, kint dolgozó barátommal, hogy meglátogatom, de valahogy sosem sikerült összeegyeztetni. Aztán nekem közbejött Kína is... Hazatértem után viszont nem lehetett tovább várni, így elkezdtük a szervezkedést. A nagy hidegeket elkerülendő szeptembert céloztuk meg, abból is a 16-ai és a 23-ai hétvégék voltak esélyesek, s végül ez utóbbi lett alkalmas.

Az utazásról 2 dolgot tudtam: vezetni nem akarok és repülni sincs kedvem. Maradt a telekocsi és vonat. Telekocsis tapasztalatom nincs és az én utazási időpontomban inkább a fordított útirány a jellemző, ezért maradt a vonat. Ez utóbbi azért is adta magát, mert szeretem a vonatokat és a kilátás is jobb, mint személyautóból. A MÁV-nak vannak kedvezményes jegyei, amit éjszakai és nappali vonatokra is meg lehet venni ha időben el tudja dönteni az ember az utazás idejét és változás sem lesz benne. A rendszert már ismertem, mert 2008-ban így mentem Berlinbe, igaz, akkor Bécsből és már akkor is interneten vettem a jegyet az ÖBB-nél. Úgy gondoltam, ez itthon sem lehet bonyolultabb 2017-ben. Gondltam... Viszont a MÁV rendszeréből az interneten megvásárolt nemzetközi jegyet nem lehet otthon kinyomtatni, csak az állomási automatáknál, de azokból sem mindegyiknél. Szombathelyhez legközelebb Győrben van ilyen automata, s bár onnan indultam, nem akkartam rábízni magam az utolsó pillanatra... Tehát kinéztem a vonatokat és beballagtam a szombathelyi állomásra. A nemzetközi pénztárban elmondtam, hogy mikor és hova szeretnék utazni, mire a hölgy némi számítógépezés után kedvesen közölte, hogy ő sajnos már nem tud jegyet adni az adott vonatra. Elkeseredtem. Haza érve megnéztem és legnagyobb meglepetésemre volt még jegy. Elképzelhető, hogy GySEV állomáson nem tudnak jegyet adni MÁS-os nemzetközi vonatra?!? 8-O A GySEV környékbeli fejlesztéseit elnézve úgy hiszem ez nem az ő hibájuk... Bár féltem tőle, de jobb megoldást nem találva megvettem az interneten a jegyeket, bízva benne, hogy nem lesz gond Győrben, vagy rossz esetben lesz elég időm intézni valamit.

Régi név, új blog. :-) 1 év Kína után az (eddig) 45150 látogatás jegyző Mr. Attila menni China blog bezárta kapuit. Most már újra itthon vagyok, itthon dolgozom - a kirándulás, utazás iránti szenvedély viszont megmaradt. Van utazási, kirándulási tervem úgy Európában, mint a nagy világban... Egy hét múlva Svájc lesz a cél, jövőre talán összejön Kuba és Kínába is szeretnék visszamenni megnézni azt, ami korábban kimaradt és meglátogatni a barátokat. Távolabbi cél az El Camino del Norde, de ha meglesz a pénzügyi keret akkor előbb még meg kell majd győznöm a főnökeimet is, hogy adjanak 1,5 hónap fizetetlen szabadságot, mert 2 nap alatt nem lehet azt az útvonalat végigjárni... :-P

Persze nem csak fél évente kívánok írni. Közelebbi, 1 esetleg 2 nap alatt megjárható helyeket is szeretnék meglátogatni, bemutatni, ami ideális célpont lehet baráti, csapatépítő vagy családi kirándulásokra is. :-)

Az új ólvasók kedvéért kicsit a blog nevéről: az első kínai kiküldetés során mindenhol Mr. Attilaként lettem bemutatva, mert a kínai kollégáknak nehézséget okozott a vezetéknevem kiejtése. :-D Aztán mikor oda jutottunk, hogy egy évre a kínai céghez delelgáltak, elhatároztam, hogy blogot fogok írni az itthon maradt családtagok és barátok informálására, mert nem volt kedvem folyton azon gondolkodni, hogy kinek mit meséltem már és mit nem. A kollégák "névragasztása" alapján pedig adta magát, hogy Mr.Attilaként jelentkezek, s a Borat film címe után szabadon jött a többi is, mert nem lehetett nem kikerülni a kultúrális különbségeket, az "új" világ megismerését. Innen a Mr.Attila menni China, és a népszerűség után a Mr.Attila név öröklődött erre a blogra is. :-)

Tehát, jövő hétvégén Svájc, akit érdekel, az nézzen vissza 1,5 hét múlva. :-)

Pacsi! :-)