Ahogy azt meglebegtettem, a hétvégén útra keltem és körülnéztem egy kicsit Svájcban. Nem volt teljesen előzmény nélküli, mert már sok-sok hónappal ezelőtt megbeszéltük Ágival, kint dolgozó barátommal, hogy meglátogatom, de valahogy sosem sikerült összeegyeztetni. Aztán nekem közbejött Kína is... Hazatértem után viszont nem lehetett tovább várni, így elkezdtük a szervezkedést. A nagy hidegeket elkerülendő szeptembert céloztuk meg, abból is a 16-ai és a 23-ai hétvégék voltak esélyesek, s végül ez utóbbi lett alkalmas.

Az utazásról 2 dolgot tudtam: vezetni nem akarok és repülni sincs kedvem. Maradt a telekocsi és vonat. Telekocsis tapasztalatom nincs és az én utazási időpontomban inkább a fordított útirány a jellemző, ezért maradt a vonat. Ez utóbbi azért is adta magát, mert szeretem a vonatokat és a kilátás is jobb, mint személyautóból. A MÁV-nak vannak kedvezményes jegyei, amit éjszakai és nappali vonatokra is meg lehet venni ha időben el tudja dönteni az ember az utazás idejét és változás sem lesz benne. A rendszert már ismertem, mert 2008-ban így mentem Berlinbe, igaz, akkor Bécsből és már akkor is interneten vettem a jegyet az ÖBB-nél. Úgy gondoltam, ez itthon sem lehet bonyolultabb 2017-ben. Gondltam... Viszont a MÁV rendszeréből az interneten megvásárolt nemzetközi jegyet nem lehet otthon kinyomtatni, csak az állomási automatáknál, de azokból sem mindegyiknél. Szombathelyhez legközelebb Győrben van ilyen automata, s bár onnan indultam, nem akkartam rábízni magam az utolsó pillanatra... Tehát kinéztem a vonatokat és beballagtam a szombathelyi állomásra. A nemzetközi pénztárban elmondtam, hogy mikor és hova szeretnék utazni, mire a hölgy némi számítógépezés után kedvesen közölte, hogy ő sajnos már nem tud jegyet adni az adott vonatra. Elkeseredtem. Haza érve megnéztem és legnagyobb meglepetésemre volt még jegy. Elképzelhető, hogy GySEV állomáson nem tudnak jegyet adni MÁS-os nemzetközi vonatra?!? 8-O A GySEV környékbeli fejlesztéseit elnézve úgy hiszem ez nem az ő hibájuk... Bár féltem tőle, de jobb megoldást nem találva megvettem az interneten a jegyeket, bízva benne, hogy nem lesz gond Győrben, vagy rossz esetben lesz elég időm intézni valamit.

Az oda utat csütörtök estére időzítettem, az IC időben érkezett Győrbe, így majd' 2 órám volt kiváltani a jegyet. Ismerem a MÁV-ot és Murphy-t is... 2 automata van, amit használhattam volna, de ebből 1 nem működött, így a másik maradt. A kapott kódot beírtam és megkezdődött a jegy nyomtatása: az első (természetesen a Zürich-Győr viszonylaté...) rendben ki is pottyant, de a másik nem volt sehol. Nyomtatás közben a papír megakadt és visszafordult. A plexi alatt benyúlva a középső ujjammal benyúlva (tkp. bemutattam a gépnek :-P ) sikerült megpiszkálni úgy, hogy végül ki tudtam szedni. Ugye, hogy Murphy... :-D Halkan megjegyzem, hogy pár hete Ági is vonattal látogatott haza Magyarországra, de mivel nem volt lehetősége otthon kinyomtatni a jegyet, ezért a svájci vasút postázta neki...

Vonatom a szombathelyi állomáson

A szinte kihalt vasútállomáson várakozás után megérkezett az éjszakai vonat. Felszállva a kocsi kísérő udvariassan elkérte a jegyet, elmondta, hogy mi és miként működik a fekvőhelyes kocsiban (anno Berlinbe még ülőhelyes kocsival utaztam), majd bocsánatot kért a leendő hangzavarért, amit a svájci iskolás csoport fog csapni, akik épp hazafelé tartanak. Egyébként egyáltalán nem voltak hangosak. A rendszer 5 csajszi mellé osztott be a fülkébe, de ők is csendesen és kultúráltan beszélgettek. Valamikor éjfél környékén fújtunk takarodót és minden gond nélkül végigaludtam (aludtuk) az éjszakát. Nem tudom mikor és hol, de sikerült összeszedni fél óra késést, így már majdnem 9 óra volt, mire Zürichbe értem. Úgy beszéltük meg, hogy délután 2-kor találkozunk Borival az állomáson a nagy óránál, így nyakamba vettem a várost.

Hajnalodik a vonaton, még osztrák oldalon

Ez már Svájc

A kelő nap bearanyozza a tájat

Zürich főpályaudvar (na nem ezzel a vonattal jöttem...)

Zürich a maga közel 400 ezres lakosságával Svájc legnagyobb városa (a főváros mégis a 4. legnagyobb Bern), a zürichi-tó partján 406 m-rel a tengerszint felett fekszik. A város története a római birodalom idejéig nyúlik vissza. A város hivatalos nyelve a német (Svájcé a francia, a német és az olasz), de erőteljesen érezhető a francia nyelv jelenléte is. Tapasztalatom szerint ha szükséges, akkor előveszik az irodalmi németet is és az angollal is elboldogul az ember. Zürich főpályaudvara a városközpontban van az óváros közvetlen közelében, gyalog könnyen megközelíthető, ezért nem érdemes tömegközlekedésre költeni, ami a magyar pénztárcához szabva amúgy is drága. A főpályaudvar 2 szintes, a felszíni tipikus fejpályaudvar, az alsó szinten pedig a várost átszelő vonatok vágányai vannak - mennyivel meg tudná könnyíteni a közlekedést Budapesten is, ha Kelenföld után a föld alatt folytathatnák az útjukat a vonatok maximális sebességgel, és a Keletiben sem kéne az országot átszelő nemzetközi vonatok esetén mozdonycserével bajlódni... Még egy kis közlekedés, és utána megígérem, hogy jönnek a képek a városból. :-) Tehát, Zürichben nem csak régi és új villamosokat láttam, hanem trolikat is, de ezek sem egyszerű jószágok voltak, hanem 3 részes, duplán csuklós járművek... S ami még az autós közlekedés során feltűnt: rengeteg lámpás kereszteződésben ott az aszfaltban a szenzor, és ha nincs áthaladó kocsi, akkor akár minden iránynak is pirosat ad - a rendszer előnye, hogy ha mégis jön kocsi, akkor pillanatok alatt zöldre vált s ennek köszönhetően ha nem veszett tempóban érkezel, akkor (esetleg némi lassítás után, de) megállás nélkül haladhatsz tovább. Tetszik ez a haladást segítő, előremutató és környezet terhelést is csökkentő gondolkodásmód.

A főpályaudvar előtt körbenézve - és a a háromrészes troli

S akkor jöjjenek a városról a képek. A főpályaudvartól kb. 3 perc sétára van a Limmat folyó, ezt elérve jobbra kell fordulni és máris az óvárosban sétálhat az ember. Némi séta után visszatekintve az állomás felé a Schweizerisches Landesmuseum (svájci nemzeti múzeum) tornya látható. Utunkat folytatva hamarosan láthatóvá válnak a Grossmünster, a Fraumünster és a Szent-Péter templom tornyai valamint a Városháza és a Városház-híd is. Ha a folyó vasútállomás felőli partján sétálunk, akkor a Grossmünster-re nyílik jó rálátás, ha a távolabbi parton, akkor a többi felsorolt nevezetességre. Reggeli sétára a távolabbi partot ajánlom, a felkelő nap fényében nagyon szép tud lenni - én is itt mentem le és a másik parton jöttem vissza.

Schweizerisches Landesmuseum tornya a vasútállomás mellett

A Limmat folyó, előtérben a Mühlesteg, háttérben a Szent Péter templom és a Fraumünster tornyai

Háttérben a Grossmünster tornyai, jobb oldalt a Városháza lóg bele a képbe

A Városháza a Rathausbrücke-n

A zürichi városháza kapuja - az épületet a Limmat folyómedrébe ásott cölöpökre helyezett alapra építették

A Szent Péter templom órájának számlapja 8,7 m átmérőjű, a legnagyobb Európában

A Fraumünster

 Grossmünster szószékéről prédikált Ulrich Zwingli, a svájci reformáció elindítója

Szelfi a hitetlenek kedvéért :-D

A Zürichi-tó

A k-nai blogom lvasóinak ismerős lehet... Eléggé hajaz a kínai bérbicajokra és bérlési módszer is hasonló

A Zürichi-tó partján sétálva eljutottam a Chinagarten-ig is, amit Zürich kínai testvérvárosa Kunming ajándékozott a városnak - szerettem volna megnézni, de még nem volt nyitva, vasárnap meg már nem jutott rá idő :-(

Szobor a Chinagarten közelében a parton...

Pszt!, a mester alkot!

A zürichi Opera

Schweizerisches Landesmuseum

Ági nem messze, kb. 25-re lakik Zürichtől, Bori pedig szintén ott a szomszéd faluban, úgyhogy az állomási találkozás után elmentünk Borihoz, lepakoltam a cuccaimat, majd visszamentünk a 19 ezres Badenbe. A város már a római korban nevezetes volt a gyógyhatású fürdővizéről, később várfallal védték, s 1426-tól 1712-ig itt ülésezett a svájci parlament is. Rengeteg gyönyörű ház található a városka központjában, s az innen induló lépcsőn megközelíthető Stein várának romjairól gyönyörű kilátás nyílik a városra. Sajnos most rengeteg toronydaru rontja a látképet és építkezésől hangos a belváros környéke is: épül az alagútrendszer a belvárosban, ahol a buszok fognak közlekedni, ezzel kerülve ki a reggeli és délutáni dugókat, ezzel kiszámíthatóbbá (s közvetve vonzóbbá) téve a tömegközlekedést.

És ez már Baden belvárosa a vasútállomás közelében

Baden, Stadtturm

Lépcsősor Stein várához

A várfal - ezt és egy tornyot kivéve nem sok maradt belőle :-(

Látkép - a nagy fehér a Stadtturm

Látkép észak felé - a kép közepén a domb előtt átható 4 vékony piros-fehér oszlop. Oda építkezni terveznek, de a munka megkezdése előtt pár hónappal ilyen, a leendő épület magasságával megegyező magasságú oszlopokat kell felállítani, hogy vizsgálják, zavarni fogja-e a környéken lakókat a kilátásban..

Séta visszafelé a városban

És még egy kis badeni Limmat :-)

Munka után Ági is megkerült, úgyhogy az este beszélgetéssel és az elmúlt év élménybeszámolójával telt. A következő nap a Fronalpstock-on telt, a következő posztban erről írok.