Kicsit megkésve bár, de itt a folytatás - késlekedésem okáról egy későbbi posztban. :-)

Miután végigaludtam az éjszakát vonaton és körülnéztem Zürichben és Badenben, némi agyalás után szombati programnak a Fronalpstock-ot szemeltük ki kirándulásunk céljának. Eredetileg a Pilatus volt a tervem a fogaskerekű vasútja és Luzern közelsége miatt, de Bori az "Ó, az nem nagy szám!" felkiáltás után 2 másik helyet mutatott nekem és abból ez volt szimpatikusabb. (Mivel sosem voltam ott, ezért valószínűleg a Pilatus-t is élveztem volna, ráadásul kínai turistából is van elég, szóval a Kína hiányomat is lehetett volna csillapítani. :-P :-D ) Este meg is beszéltük, hogy időben indulunk és kitűztük célnak a 9 órát. Bori és Klári ezt kissé optimistának vélte és 12 órai indulásra rendezkedtek be... :-D

A másnapi ébredéssel nem volt gond, de a reggeli készülődés és beszélgetés elvitte az időt, így a lányoknak majdnem igaza lett: fél 12-re értünk oda hozzájuk. :-P Egy kényelmes, kb. 50 perces út várt ránk autópályán, de észre sem vettem, mert beszélgettünk és közben nézelődtem.

Vierwaldstätter-tó, nagyon messze a távolban talán a Pilatus (de lehet, hogy az még távolabb van)

Jobbra lent Brunnen (sajnos az oszlop minden képbe belepofátlankodott :-( )

Morschach közelében a 800 m magasan lévő Rüti-be mentünk. Innen visz fel egy libegő Stoos faluba (másik opció Schwyz-ből a drótköteles siklóvasút), ha jól emlékszem, akkor 22 frank volt a retúrjegy. A falu 1300 m magasan fekszik, innen vagy túrázva, vagy ülőlifttel lehet felmenni a csúcsra. A hely egyébként kiváló síterep haladó síelőknek, mert 24 km-nyi piros és 10 km-nyi fekete pályája van. Mivel túrázni indultunk, így szóba sem jöhetett az ülőlift a 622 m-es szintmagasság leküzdésére. :-) Jó magyar módjára azér 50 m után megálltunk egy padnál és ettünk pár falatot... :-D Mondanám, hogy innen meg sem álltunk a csúcsig, de ez nem igaz, mert kb. a táv 2/3-ánál leültünk egy picit gyönyörködni a kilátásban.

Megállás az első padnál - kilátás a völgyre :-)

Hát akkor menjünk tovább...

A falu temploma, majdnem a falu közepi dombnak a tetején

Néhány tízméterrel magasabban: a falu, a templom és egy itatóvályú

Az út eleje még szpen kavicsos - aztán később füvesre (helyenként sziklásra) vált

Már majdnem félúton...

Pihenő a keresztnél...

...és gyönyörködés a kilátásban

em messze a csúcstól aztán egy hatalmas boldogsághormon bombát kaptam. Azt már a faluból láttuk, hogy a környező hegycsúcsokon van némi hó, de remélni sem mertem, hogy én is fogok vele találkozni. Pedig így lett! :-) Kínában, a Ráktérítő alatt egy fokkal esélyem nem volt havat látni a múlt télen, amikor karácsonykor itthon voltam, akkor pedig épp csak egy 10 perces szállingózásra futotta a természet erejéből. :-( Most visszont pótolhattam és nem csak hogy havat láttam szeptember közepén, de hógolyózásra is futotta - egy szál pólóban. :-P :-)

Nem sok volt hátra és kezdtünk fáradni, de ekkor jött a bűvös motiváló mondat: iszunk sört a hüttében. :-D A csúcsra érve aztán eláll az ember lélegzete: a csúcsról gyönyörű kilátás nyílik a többszörösen tagolt, közel 114 m2 területű Vierwaldstätter-tóra. A nagy kiterjedésű tavat 4 kanton veszi körbe, nyugati végén található Luzern (és a Pilatus hegy), keleti végén magasodik a Fronalpstock (de innen van még egy jelentős déli nyúlványa is a tónak).

Igazi időzavar: alig túl szeptember közepén, de a hangulat a tél közepi síszezont idézi :-)

A hütténél leültünk gyönyörködni a tájban, sört inni és svájci krumplis tésztát enni. Ez annyiban különbözik az általunk készítettől, hogy nincs benne paprika, a krumpli csak kockázva van bele és sajtos-tejfölös masszával van leöntve, illetve igény szerint kockára vágott pirított hagymával meg van szórva. Ronda, de finom. :-) Időközben felfigyeltünk egy társaságra, akik egy hatalmas, legalább 1 literes laposüvegből "frissítették" magukat, majd megindultak lefelé a hegyről. Mi folytattuk a beszélgetést és élveztük az egész hétvégét jellemző napsütést és meleget, majd meglepve vettük észre, hogy már majdnem 5 óra van és el kéne indulni lefelé, ha nem a hegyen akarjuk tölteni az éjszakát... Az út 1/3-ánál az egyik kereszteződésben aztán belebotlottunk a laposüveges társaságba, akik a földön ülve eszegették a magukkal hozott kolbászt, sonkát és sajtot és itták mellé az üveges bort. Mi jót mosolyogtunk rajtuk, de ahelyett, hogy átengedtek volna minket, a kezünkbe nyomtak 1-1 műanyag poharat és már töltötték is a bort, s nyújtották kóstolásra az időközben feldarabolt sonkát és sajtot... :-) Ahhoz képest, hogy jó pár éve nem használtam a német tudásom, meglepően jól értettem őket, bár válaszolni ritmusból csak angolul tudtam - de ez nem okozott gondot. Sőt, az egyik csak egy halom magyar szót is felsorolt amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk. :-) Mint kiderült van egy magyar barátnője, aki megtanított neki pár szót. :-)

Friss svájci barátainkkal - úgy öleltek minket, mintha ezer éve ismernénk egymást :-P

Hamar elfogyott az étel és a levegő is kezdett hűlni, így együtt indultunk tovább a falu felé, bár más úton, mint amin feljöttünk. Ők a faluban béreltek egy kis házat, mi viszont aggódtunk, hogy még üzemeljen a felvonó, hogy le tudjunk menni a kocsihoz - de a legrosszabb esetben sem kellett volna a hegyen éjszakáznunk, mert új barátaink felajánlották segítségüket. :-) Szerencsére a felvonó még működött, így kényelmesen otthon alhattunk. :-)

A folytatásban a svájci kirándulás záró felvonásáról fogok írni - talán holnap. :-P