Tegnap úgy fejeztem be a posztot, ha lesz idő, akkor elmegyünk várost nézni. Mivel a német kollégák ma elindultak Tokióba, hogy vasárnap elrepülhessenek Sakatába egy hétfői meetingre, ezért 4 órakkor lehúztuk a rolót és visszajöttünk a hotelbe. Ők elindultak Tokióba, mi pedig a városba. A közelben vagy egy szentély, azt terveztük megnézni, de mint a kollégáktól a hazafelé úton megtudtuk most tartják a zenés-táncos-felvonulós Fukushimai Nyári Fesztivált is, így azt is útba ejtettük.

Reggel úgy érkeztünk meg a reggelihez, hogy senki nem volt a helyen, így gyorsan csináltam egy fotót a helyről. Bal oldalt a tipikus japán ételek vannak az edényekben, jobb oldalt az európai ízvilághoz és megszokáshoz közelebb álló ételek várnak minket, velünk szemben hátul italok: tej, narancslé, hideg és meleg kávé és tea.

Míg mentünk a céghez a sofőrünknek eszébe jutott, hogy kevés a benzin, így beálltunk egy benzinkútra. Benzinből 2 féle van, az egyik 179 jen (450 Ft), a másik 168 jen (420 Ft), a gázolaj 148 jen (370 Ft).

Benzinkúton a szerviz

Előre fizetős automata benzinkút, 450 Ft a benzin

Ezt a felnit figyeld!

A délelőtt gyorsan elment megint. Ebédre rizst, rántott garnélát, egy karika rántott lótusz gyökeret, egy fél szelet rántott sütőtököt, 1 rúd rántott surimit, 1 fél szelet krumpliszerű, de kívül lila zöldségfélét, illetve némi párolt zöldséget ettünk.

Az italautomata választéka - a teljesség igénye nélkül

Munkavédelmi sisak használata kötelező - ehhez képest mindenki fekete baseball sapkát kap, a dolgozók logóval, a vendégek logó nélkül

A délutánt ahogy írtam rövidebbre vettük, ha már egész héten ráhúztunk, így volt időnk elmenni nézelődni. A tömeg már kezdett gyülekezni a fesztiválra, de nekünk fogalmunk sem volt, hogy mikor mi lesz a program, mikor indul a felvonulás, stb. Az egyik lezárt utca közepén volt egy kötéllel körbetekert és feldíszített fém váz, annak a közelében gyűlt inkább a nép. Mivel a szentélyhez még mennünk kellett, így átmentünk a következő kereszteződésen és nem sokkal később egy kis térhez értünk ahol különböző standok várták a embereket. Befordultunk a térre, ahol egyből egy kacsahalászós játék, majd egy másik játékos stand és az ételes-italos bódék következtek. Ekkor mondta a Kurczi: Na, megérkeztünk a fukushimai búcsúba... :-D Mint később láttuk, pár utcával odébb egy téren ugyanez volt, csak több játék standdal és kevesebb ételessel. Márcsak a ringlis hiányzott. :-P

Egy helyen legyezőt is osztogattak, nekünk is a kezünkbe nyomták

Megérkezünk a búcsúba...

Csokiba mártott banán pálcikán

Egy gyors körülnézés után folytattuk az utunkat a szentély felé, mert tudtuk, hogy hamar sötét lesz, de nem tudtuk, hogy valójában mennyi időt fog igénybe venni a gúgli szerint majd' 30 perces út és mennyi látnivaló lesz amit le akarunk fotózni. Végül jó 20 perc volt a teljes út a közbe ékelt nézelődéssel együtt. A szentély nem foglal el nagy helyet, viszont annál látványosabb. Sajnos minden csak japánul van kiírva, a telefon kamerás fordítója pedig több fordítást is adott, függően attól, hogy megmozdítottam-e a telefont a fordítás közben, így több infót nem tudok megosztani a helyről és a szokásokról. :-/

Bejárat a szentélyhez

Visszafelé vettük az irányt, remélve, hogy közben elindult a felvonulás, mert utána el szerettünk volna még menni boltba vacsorát venni. Útközben belebotlottunk egy tekerős játékautomatába. Az egyikből különféle poénos Szabadságszobor figurákat tartalmazó tojást lehet kipörgetni. Nekem ez tetszett meg, Kurczinak egy animés, csakhogy nem volt aprója, így bementünk a boltba, hogy váltassunk pénzt. Mint kiderült, egy modell és makett boltba mentünk be: volt autó- és vasútmodell, autó-, hajó-, repülő-, anime-, fantasy-, de még Pikachu makett is! Végül pénzt nem tudtunk váltani, de az utca túloldalán lévő italautomata megoldotta a problémát és kipörgettük a tojásokat: nekem a guggolva kávézó Szabadságszobrot sikerült. :-P

Bemész kocsival, felvisz a teherlift egy parkolóhelyre, ott kiszállsz, majd amikor visszamész rátolatsz, a lift lehoz, a fordítókorong pedig a kijárat irányába állítja a kocsi orrát

Teázó Szabiszobi

A felvonulásnak még nyoma sem volt, de a kötél csónakhoz érkezve már látszott a mozgolódás. Pár perccel később aztán megindultak. A beöltözött férfiak vállukra vették a csónakot, aminek a tetején egy férfi táncolt, amit a dobosok kísértek végig az úton, szólt a zene és énekeltek. Nem tudunk japánul, de néhány perc hallgatás után egyre inkább a "Vasalj, vasalj, vasalj asszony vasalj!" rigmust véltük kihallani. :-P A dobosok után viszont nem jött más, így kisértük őket az utcán - kb. 3 saroknyit mentek, így érve a másik térhez, ahol a csónakos banda levonult, a zenészek pedig beálltak a tér közepére, készülvén a további produkcióra. Mivel a további várakozáshoz nem volt kedvünk, ezért elindultunk vacsorát venni.

Dohányzóna - csak a sátorban lehet dohányozni a fesztivál területén, még az elszívó is megy bent...

A zöld emberke feletti pontok mutatják, hogy mennyi időd van még átjutni - ugyanez a logika megvan a pirosnál is

Útközben betértünk körülnézni egy szupermarket közeli boltba kíváncsiságból. Megtaláltuk a helyi 100 Ft-os, akarom mondani 100 jenes boltot. A termékek nagy része 100 jenbe kerül, ezért nincs is rajtuk ár, csak azokon, amik ettől drágábbak, 200, 300 vagy 400 jenes termékek. A szupermarketben nézelődve aztán szembejött velünk a takarító robot, folyamatosan ismételgetve a "vigyázz jövök, menj el előlem" szöveget (feltételezem, hogy ezt mondta). Ha mégis ott volt valaki akkor kitérő manőverbe kezdett (leginkább engem kellett kerülgetnie, mert mindenképpen le akartam videózni :-D ), a tetején pedig a kijelző mutatta, hogy merre járt már az üzletben.

Milyen okos! Ha beleszárad a festék a fejbe elég azt kicserélni, nem kell nyelestül ecsetet venni

Vigyázz, jövök!

Mondtam, hogy menj előlem!

A kék útvonalat járta be, többször is

Vacsora után én még lementem körülnézni, gondolván hátha akkor kezdődik az igazi buli. Az első helyszínen jött is szembe 2 táncoló-éneklő csoport ("vasalj asszony vasalj!"), illetve a másik téren láttam még egy táncoló csoportot, és a produkciójukkal be is fejeződött az este, a zenészek elkezdtek elpakolni, az emberek meg elszállingózni. Én is a hotel felé vettem az irányt. Út közben találtam egy pachinko shopot, illetve a vasútállomásnál lévő üzletbe is benéztem, amiről kiderült, hogy nem is üzlet, hanem játéksarok szimulátor játékokkal, karos-darus gépekkel, illetve kipörgetős automatákkal. Körbenéztem és jöttem vissza blogot írni és pihenni.

Pachinko shop

És a játéksarok a vasútállomásnál

Songokus kipörgetőt is találtam

A hétvégén Tokió, arról majd jövő héten lesz poszt. :-)