A hétvégén nem csak Nikahoban és a TDK múzeumban jártunk, hanem körbenéztünk Sakatában is. Az idő sokkal jobb volt, mint előző nap, esőkabátra sem volt szükség. A térképet böngészve látható, hogy van néhány kisebb múzeum amit érdemes lehet megnézni, csak egymástól távol helyezkednek el és jellemzően 9-16h között vannak nyitva, így választani kellett, hogy mit nézzünk meg. Adta magát, hogy a hoteltől pár perc sétára lévő rizsraktárat nézzük meg.
Japán domborzata eléggé hegyes-völgyes, így minden kis helyet és sík területet kihasználnak és kihasználtak rizs és szójabab termesztésre, de így is sok terület volt, ahol nem tudták megtermelni a kellő mennyiségű élelmet, így hajókkal járták körbe a szigeteket és árulták a rizs és hoztak-vittek más élelmiszert (sót, pamutot, halakta, stb.) a szigetek belseje felé. Ez a vidék elég szegény volt, ezért is szerette volna a TDK alapítója angóra nyulak szőréből készült ruhákkal gazdagabbá tenni a környéket, s míg ezzel próbált kereskedni találkozott egy csomó emberrel, akik bemutatták neki a ötleteiket és így váltott az angóra nyulakról a ferrit gyártásra. A jelenleg múzeumként üzemelő rizsraktárat az 1800-as évek végén építették. Valójában nem 1 hanem 12 egymás mellett sorakozó épületről van szó. A raktárak mellett a folyóparton egy kis hajó tekinthető meg, ilyenekkel szállították az 1600-as években a terményeket a folyókon a tengerparti kikötőkbe. Az első épületekben alakították ki a múzeum részt, ami inkább hasonlít egy szuvenír shopra, mint múzeumra. A múzeum egy szegletében kis szobrokon mutatják be az egykori vidéki életet, ki van állítva egy feldíszített hajó is. A múzeum másik részében képek, textíliák, asztalos mesterek munkái csodálhatóak meg, ezek nagy része viszont sokszorosított formában megvásárolható és haza vihető. Az épület első (nagyobb) részében ajándékbolt található, főként helyi ételekkel, italokkal és persze Sakata és környéke vonatkozású ajándéktárgyakkal.
A rizsraktárak folyó felőli oldala
A hajó, amivel a folyón szállították lefelé a rizst és a szójababot, felfelé a sót, cukrot, tengeri halakat, pamutot
Itt is egy szentély
A rizsraktárak hátulról
Ilyen szobrokkal, vagyis inkább diorámákkal mutatják be a régmúlt vidéki létét
Kiállítási tárgyak, egy részük kicsinyített másolatként megvásárolhatóak
Pár hete láttam egy videóban egy japán asztalos mestert, aki ilyesmi paravánt csinált és egy csepp ragasztót nem használt hozzá - az ára is 814.000 jen, vagyis kb. 2 millió Ft...
Egyéb kézműves termékek
Ajándékshop helyi ételekkel...
...és italokkal
Következő úticélunk egy tőlünk kb. 30 perc sétára található park volt, ahol egy régi világító tornyot és egy kis vitorlás hajót néztünk meg egy mini tavon. A fotók alapján a hajó is nagyobbnak tűnt és a világítótorony is, ezért is mentünk el megnézni. A park egyik oldalán szentélyek találhatóak, tőle nem messze a torony, amit bő 100 évvel ezelőtt építettek a tenger mellé, aztán 63 évvel később egy modernebb torony építése után áthelyeztek ide a parkba. A kis hajó szintén a környék hajós múltjára emlékeztet. A kis tó alá van csövezve, ha bekapcsolják a szivattyúkat akkor azt is be tudják mutatni hogyan szelte a habokat a hajó.
A tengerpartról ide áthelyezett világítótorony - a japán szöveg kicsit részletesebb, mint az angol: eredetileg olajlámpa világított benne, aztán 1919-ben acetilén gázlámpa került bele, majd 1925-ben villamosították
A vitorláshajó a parkban - áruszállításhoz szerintem kicsi lenne
Túlpart a hajóról :-D
A hullámgenerátorok, hogy szelhesse a hajó a habokat
Innen nem volt messze a tengerpart (de nem az ahol korábban voltunk), úgyhogy arra vettük az irányt. A partra érve láttuk, hogy rengeteg kocsi áll a víz közelében, s mint kiderült a korábban látott jet-ski-sek is ide igyekeztek. A srácok bementek fürdeni a víz, de nagyon izgatta a fantáziájuk a jet-ski, így vették a bátorságot és megkérdezték, hogy vinnék-e őket egyet. Nagyon barátságos japánokkal találkoztunk, így természetesen igen mondtak a kérésükre. Mellényt kaptak és egy gyors fotózkodás után indultak is. Örültek volna egy oda-vissza körnek is, de a japánok mindenképpen meg akarták mutatni, hogy mit tudnak, így egy bő 10 perces száguldásban volt része a srácoknak. Még egy kis pancsolást követően elindultunk vissza a hotelbe. Visszafelé azt beszéltük, hogy valószínűleg megvan az e heti témája a japán jet-ski-seknek.:-)
Itt már a srácok szelik a habokat - ezen a képen a Balázs az utas...
...ezen a Kurczi
Civic kinézetű keicar kabrió, kemény 64LE-vel - hossza és szélessége (=rövid és szűk), mint egy keicar-é, magassága viszont csak a fele :-P
Kabóca - rengeteg van belőle (és volt Tokióban és Fukushimában is), a srácok elnevezték damilosnak, utalva a damilos fűkaszák hangjára. Ez a példány pl. csak alapjáraton zörgött, majd amikor rájött, hogy a Tomi videózza, akkor emelt a fordulatszámon - és így egyedül tényleg olyan hangja volt, mint egy benzines, damilos fűkaszának...
Ebédre a Sukiya gyorséttermet néztünk ki 800 m-re a hoteltől, csak épp az ellenkező irányban. Ez egy japán franchise, a fő étel a gyudon ami egy tál rizs, tetején marhahússal és különféle választható zöldségekkel. Menüben is lehet kérni, ilyenkor jár hozzá egy miso leves és egy általunk választott kiegészítő fogás is. Én a gyudont kimchivel és kiegészítő fogásként saláta tállal kértem. Nem tűnik soknak, de jól laktam vele.
Gyudon, a tetején kimchivel, saláta és miso leves
Ebéd után tartottunk egy kis pihenőt és útra keltünk a tengerhez, ezúttal bicajjal, mivel észrevettük, hogy a hotelnél lehet bicajt kölcsönözni. Így már egyszerűbb és jóval gyorsabb is volt haladni, az 1 órás gyalogutat sikerült 20 percre redukálni. Erre az útra már navigáció sem kellett, annyira egyszerű volt. A jet-ski-sek jó része már elment, a délelőtti haverjaink is csomagoltak már. A tengerparton délelőtt is, délután is alig lézengett valaki, rajtunk kívül nem fürdött senki, csak 1-2 kisgyerek futott bele térdig a hullámokba.
A bicajos huligánok, még a hotel előtt
Így néztek utánunk az autósok, csak nem mosolyogva, hanem kerek szemekkel :-D
Vacsorázni nem ültünk le együtt, mivel a Sukiya után még befutottunk az egyik kisboltba vacsorára valóért, így mindenki kedve szerint megoldotta a szobában. Én is gyorsan megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Tudok aludni világosban és korom sötétben is, de egész héten úgy voltam vele, hogy ebben a pici szobában jobb ha van némi fény ha éjszaka felébredek, ezért lefekvéskor minden este széthúztam félig a függönyt, így az utcáról szűrődött be némi fény. A 8.-ra amúgy sem lát fel senki. A korai fekvés után korán is ébredtem egy rossz álom miatt, visszaaludni már nem bírtam, így valamivel fél 6 előtt kikeltem az ágyból. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy narancssárgás színben úsznak a házak tetejei. Egyből le is esett a dolog, kisiettem a szobából a liftekhez és éppen láttam felkelni a hegyek mögött a napot. A felkelő nap országában nem megnézni a felkelő napot?
A felkelő nap országa
A cégben relatív gyorsan telt az idő, de a reggeli napsütést elég gyorsan felváltotta az eső, így még ha lett volna időnk akkor sem tudtunk volna elmenni sehova. Abban viszont egyet értettünk, hogy a hátralévő pár esténken a Sukiya-ba fogunk menni vacsorázni. A Gyudon tetején lévő marha nem nyerte meg a tetszésem, ezért inkább összeválogattam magamnak a fogásokat. Szerencsére van hal (lazac, makréla, angolna) és csirke is, így én 1 szelet lazacot, rizst, kolbászt, kimchit és salátát rendeltem. Mindezért fizettem 930 jent, kb. 2300 Ft-ot és abszolút jól laktam vele.
Ismét vacsora a Sukiya-ban, ezúttal fogásonként válogatva - a rendelésre a tabletet használod, képekkel illusztrált és beszél angolul is
